Megnéztük: Gravitáció

Különösebb figyelem nélkül, szinte bekúszott a moziba Alfonso Cuarón új filmje, a Gravitáció, hogy aztán hatalmasat robbanhasson és töménytelen mennyiségű űrtörmeléket (pozitív, elvétve negatív kritikát, esetünkben) hozhasson magával. Ahogyan azonban az első vélemények előbukkantak, már nem volt megállás. "Talán a leginkább magával ragadó, mesterien komponált alkotás, amit ebben az évben a vásznon látni lehetett" - mondja a Washington Post, "Az év filmje!" - vélekedik az Empire magazin. Az elvárások tehát legalább olyan magasra szöktek, mint amilyen magasan a film játszódik. De ne adjuk már rögtön a kezébe a díjakat, nem lehet csupán a visszajelzésekre hagyatkozni, valóban maga mögé utasít mindenkit az idei termésből a Gravitáció?

gravity-copy1.jpg

Valahol, messze a termoszférában, a bolygónktól 372 mérföldes távolságban három űrhajós az Explorer nevű űrjárón dolgoznak. Cuarón már az első pár képkockával megteremti az atmoszférát, ahogyan a film elindul, szinte tényleg egy űrsétán érezzük magunkat. Éppen csak bemutatkozik Matt Kowalski (George Clooney) és Dr. Ryan Stone (Sandra Bullock) karaktere, amikor jelentés érkezik Houstontól, egy néhai műhold darabjai várhatóak, szélsebesen feléjük száguldva. A hulladék darabjai kilyuggatnak mindent, ami útjukba kerül és ez alól balszerencséjére Kowalski és Stone harmadik társa sem képez kivételt. A megmaradtak menekülni kényszerültek, ami percről percre egyre nehezebb, hisz az oxigén fogy, de higgadtan gondolkozni is egyre nehezebb. Hamar tudatosul bennük, hogy magukra maradtak, csak egymásra számíthatnak, ha vissza akarnak jutni a Földre. 

1374950_699393870088167_565563519_n (1).jpg

A film kivételes módon teremt atmoszférát. Az első perctől az utolsóig, minden egyes képkockán mint egy márkajelzés látszik; akik ezeket a képeket a vászonra varázsolták bizony nagyon értették a dolgukat. Ahogy elindul ez az űrbéli utazás a végtelen űrt mutató nyitóképével, szinte egy másodperc pihenőt sem ad, akárcsak addig, míg feleszmélsz rá, hogy igazából még mindig a Földön vagy (ez azért is van, mert a film gyakorlatilag megszakítások nélkül mutatja be a sztorivonalat). 

Képi világa szinte páratlan, évek óta az egyik leghatásosabb, talán a legintenzívebb moziélmény, amit valaha átéltem. Szlogenjévé vált a filmnek, "Erre a filmre találták ki a 3D-t." és valóban. Ha valamit moziban kell látni, vagy inkább átélni, az ez az alkotás, így hát mindenki aki teheti, fizessen be rá és mellékelje a 3D-s szemüveget is. Feszítő kérdés azonban, hogy a moziból kikerülve, DVD-n mekkora hatást gyakorol a nézőre a film. Alighanem a legtöbb erényét elveszti, ugyanis a káprázatos vizualitás mellett akadnak hiányosságok is jószerivel. 

1380595_699394020088152_670851373_n.jpg

Cuarón nem használ bonyolult történetet, alaposan kieszelt csavarokat, de még színészből is csupán kettőt alkalmaz. Félreértés ne essék, a meglévő kettő remekül játszik, de a film túl nagy százalékban építkezik a látványra, és túl kevésben arra amire inkább szükség volt. A szereplők motivációja, háttértörténete nonszensz és banális, a Dr. Stone halott lányáról szóló mese pedig már rengetegszer használt szál. Úgy érződik, hogy csupán azért volt szükséges a szentimentális töltet belehelyezése a moziba, hogy filmnek lehessen nevezni és ne csak szimpla űrjárás szimulációnak.

Nem nevezhető látványfilmnek, mint a Transformers, de sokkal több lehetettett volna Alfonso Cuarón filmjéből, mint ami; egy felejthetetlen mozis tapasztalat, lenyűgöző vizuális megjelenítés, magával ragadó képi világ, de a többi építőelem csak elégséges.  Jó film? Igen. Az év eddigi legjobb filmje? Bizonyos kategóriákban. Így hát tartogassuk a legjobb filmnek járó Oscar-t, mert még nem korántsem láttunk mindent. Igen, American Hustle, rád mutogatunk. 

Fehér Tamás