Megnéztük: The Grand Budapest Hotel

Magyarország filmszeretői akaratlanul is felkapták a fejüket Wes Anderson új alkotásának címe hallatán. A magyar főváros nevét címében hordozó filmnek nem sok köze van a magyarokhoz, annál inkább az Európa keleti felén jellemző mentalitáshoz. A direktor önmagához hű módon épít fantáziavilágot, valamint cseppet sem burkolva alkalmaz színészparádét a nemes cél érdekében. Jöjjön hát Wes Anderson Kelet-Európai vándorszínháza, a Grand Budapest Hotel! 

grandbudapest.jpg

Wes Anderson végletekig kreatív elméjében, azon belül is a két világháború közti békeidőkben, Európa egy igen abszurd részén létezett egy hotel. Kirívó népszerűségnek örvend ez az előkelő szálló, csupa fontos ember, érdekes személyiség járja. Ennek megfelelően a személyzet is első rangú, vezetőjük az inkább fontoskodó mint fontos Monsieur Gustave - Ralph Fiennes megformálásában - kinek a Grand Budapest versszavalásokkal tarkított vezetése mellett egyik kedvenc időtöltése az öreg ám tehetős asszonyok bájainak keresése. Egyik ilyen kliense, Madame D. kinek hirtelen bekövetkezett halála után Gustave egy "felbecsülhetetlen értékű" festménnyel lesz gazdagabb. Ám az örökséget nem élvezheti tovább néhány gyorsan tovatűnő napnál, a kedvét nyomban elrontja a felismerés: Egy családi viszályba csöppent, melyet Madame D. fiai folytatnak, az örökség megkaparintásáért. Ettől a pillanattól kezdve pedig országokon, krimibe illő rejtélyes gyilkosságokon, végtelenül szórakoztató kalandokon keresztül tartó hajsza indul, melynek tolmácsa a hotel küldönce, Zéró Musztafa, Monsieur Gustave "kardhordozója", aki elkíséri főnökét mindenhová, hogy aztán a történetet sok évtizeddel később továbbadhassa. 

És egy percre sem bánjuk meg, hogy részese vagyunk ennek az eszeveszett rohanásnak. Ahogy elindul az események gyorsított tömkelege, tízpercenként kapkodhatjuk a fejünket, mikor tűnik fel egy újabb nagyszerű színész, hogy egy újabb remek játékkal szórakoztathasson. Wes Anderson terebélyes mennyiséget hordott a vászonra kreativitásából, az atmoszféra és a világ amit felhúzott egy percre sem hagyják kihűlni az alkotást. A Grand Budapest Hotel az utolsó minutumig érdekes marad, köszönhetően a Monsieur Gustave és segédje körüli egyre intenzívebb történéseket tartalmazó sztorinak.

grand_budapest_hotel_2.jpg

Szilárd tény, hogy az Anderson opusznak nem sok negatív kritikusa akadt, mely érthető, hiszen negatívumként kevés dolgot lehet felírni a számlájára. A filmben minden másodperc magán viseli a direktor keze nyomát, mely ambivalens tény, pozitív de akár negatív jellemző is lehet. Ugyan szúrhatja a néző szemét a túlzott szerzőiség, ez különösen sokat nem von le az alkotás minőségéből, így az egyetlen fontosabb szépséghiba talán a film rövid mivolta, annál is inkább az a tény, hogy a történetvezetés néha túl gyors iramot diktál. A rendező ezen látszólag nem is akart változtatni, de sokat adott volna az élvezhetőséghez, ha néha enged kicsit morfondírozni a látottakon. Az pedig csak fokozza ezt az érzetet, hogy a film egyébként rengeteg apró részletet tartalmaz, mely fölött a néző figyelme egyszeri megtekintésre esetleg elsiklik.

De ki mondta, hogy ne nézzük meg többször? Mi épp ennek az ellenkezőjére buzdítunk mindenkit. Hiszen Wes Anderson legújabb műve remek lett, sőt. Üzenete kitűnő és tanulságos, szurkája a mentalitásról pedig örök érvényű. Mindezt példás humorral közvetíti, kiváló szórakozást nyújt, mondhatni egy üde színfolt a mindennapokban.

Fehér Tamás