Fábri Zoltán 1961-ben rendezte a filmet, amely túlzás nélkül állítható, hogy a magyar filmek egyik legjobbja. Kevés olyan alkotás van, amely a fasizmus természetét ennyire erősen képes bemutatni. Fábriról elmondható, hogy ő minden idők legnagyobb magyar rendezője. Gondoljunk csak a Körhintára; az Isten hozta, őrnagyúrra; Utószezonra; Az ötödik pecsétre, de ezeken kívül is számos kiváló filmet jegyez.

A Két félidő a pokolban 1944-ben, Ukrajnában játszódik, ahol egy magyar munkaszolgálatos századból futballcsapatot akarnak verbuválni, hogy játszhassanak egy német katonai csapattal a Führer születésnapján. A munkaszolgálatosok között van Ónodi II, akit profi focista lévén felkérnek, hogy válasszon ki egy csapatot, amelybe mindenki megpróbálna bekerülni, hiszen kiváltságokkal jár. A kiválasztott csapat megszökik a meccs előtt, de nem jutnak messzire…

Fábri egy nagyszerű lélekábrázoló alkotást készített, amely az emberségről, barátságról, a fasizmusról és nem utolsósorban a fociról szól. A rendező nem hősöket mutat be, hanem nyers, élettel teli figurákat, akik az életükért küzdenek. Mindenki mindent megtesz az életben maradásáért. Van, aki csak élvezni akarja a kapott kaját, és van olyan, aki a szökést tervezi. Egyedül Ónodi II veszi komolyan a meccset. Sinkovits Imre, a legnagyobb magyar színész bámulatos karizmával, elementáris erővel adja elő a társai által csak Diónak becézett focistát. Egyszerűen kiégeti a celluloid szalagot a jelenlétével. A kollaboránsnak gondolt Dió a film egyik legjobb jelenetében megmutatja, hogy erkölcsileg ő áll a legmagasabban. Az alkotásra amúgy is jellemző, hogy tele van emlékezetes és megdöbbentő jelenetekkel, amelyeket áthat a fasizmus réme. Mindjárt ott van az elején, amikor a század vezetője tudatosítja a fogva tartokkal, hogy lényegében halottak. Egy másik parádés jelenetben az egyik őrvezető gúnyosan arra kéri az egyik munkaszolgálatost, hogy egy falevélről olvassa fel az otthonról kapott üzenetet. Erre ő egy József Attila verset kezd szavalni, amelyre az őrvezető csak erőszakkal tud felelni. Számomra mindig is döbbenetes az a dolog, amikor idegen nyomásra, egy ideológiát követve, egy néphez tartozó emberek egymást bántják. Felfoghatatlan és szomorú. A Két félidő a pokolban humorát a briliáns Márkus László előadásában Pogány valamint a Steiner szerepében emlékezetes alakítást nyújtó Garas Dezső szolgáltatja. Feltűnik még a főbb szerepekben Görbe János valamint Rajz János is.

A rendező a focit egy magasabb szintre emeli alkotásában. Tizenegy ember reményt és esélyt kap tőle. A futball a mai világunkban lényegében a háborúkat helyettesíti, vér és emberáldozatok nélkül. Azonban itt több: háborús helyzetben tizenegy halálraítélt játszik, és várja a halált. Fábri a focit átviszi egy másik térbe, és élet-halál harc lesz belőle. A Két félidő a pokolban egy széthullónak tűnő társaság egymásra találását, egy nemzet széthúzását foglalja magában, és mindezeket Fábri megfejeli azzal, hogy egy indulatokkal, érzelmekkel túlfűtött embercsoportban mutatja meg, méghozzá a II. világháború idején.

Sajnálatunkra 1981-ben elkészült egy amerikai remake a filmből, amelyet biztos többen ismernek. A Menekülés a győzelembe egy igazi hollywoodi alkotás lett, amelyet az sem ment meg, hogy kiváló színészek játszanak benne. Egy happy end-et adtak neki, azonban az eredetinek éppen az volt a lényege, hogy nem lehet boldog a végkifejlete.

A Két félidő a pokolban című filmet minden magyarnak, de főleg minden futballimádónak kötelező megnézni. Egy óriási erkölcsi tanmese. Fábri alkotásának rengeteg emlékezetes pillanata van, amelyek jól reprezentálják azt, hogy egykor a magyar film világszínvonalú volt.

Gaál Csaba