A pocakos, örök szivarozó kormánybiztost, becsületes nevén Andrew G. Vajnát sokan nem látták szívesen anno az átszervezett Filmalap élén. Tarr Béla az hangoztatta: a Rendszer elpusztította a filmesek önrendelkezését, s lényegében "így egyetlen ablak maradt, ha az ember pályázni akar, és ez az ablak Mr. Andrew G. Vajna és az ő öttagú bizottsága. A filmkészítőknek pedig nincs befolyásuk semmire". Fölbomlott egy demokratikus struktúra? Jóllehet a finanszírozás az ígérteknek megfelelően tényleg transzparensé vált, a végső döntés joga (ezt vagy azt érdemes e támogatni vagy sem) valóban csak néhány kiválasztott privilégiuma lett. Ők javasolták többek közt gyártásra Bodzsár Isteni műszakját, a döntögetős Hajnal Tímeát, vagy az újabb nagy Csányi komédiát, a Coming out-ot. Helyesen? Személy szerint azt vallom, hogy kulturális téren nem feltétlenül jó ha betagozódunk a Nyugathoz, ami egyet jelent a dombon hirdetett hellyel. Tényleg nem. Én fantasztikusan unom mind a rongy hollywoodi importot, mind az utánzó hazait. Márpedig néhány az utóbbira sikeredett.

De! Most, hogy Mundruczó Kornél letette az asztalra a Fehér Isten-t, kicsit csillapodhat a vitriolos retorika. A Cannes-i Filmfesztivál '98-óta önálló "Un Certain Regard" szekciójában nyertes alkotás egy közönségbarát, széles publikumnak szánt mozi, és éles kanyar egy karrierben, amit a rendező sikeresen vesz be. A szkript szerint Lili (Psotta Zsófia) és keverék kutyája, Hagen valamilyen okból a lány apjához kerülnek. A vágóhídon dolgozó apa (Zsótér Sándor) azonban nem szívleli a jószágot, aki után még adót is fizetnie kellene valami ebrendészetféle szervnek, mivel korcs. Ám erre nem hajlandó, így lánya szeretett kutyáját kiengedi a szabadba. Hagen és Lili útjai innentől szétválik: az eb heroikus küzdelmet vív a sintérrel, a lány pedig lelkileg képtelen feldolgozni a kutya elvesztését, minek következményeként fölrúgja saját értékrendjét, összekülönbözik zenetanárával, s még a rendőrségen is kiköt. Hagen eközben megjárja a poklot: kutyaviadalra képzi át egy elszánt pofa - aki belé oltja magát a Gonoszt - majd a sintértelepről lázadást indít. Innentől egy kemény horror bontakozik ki: Hagen véres bosszút vesz minden egyes emberen, aki ezzé a fenevaddá tette, s kis híján volt gazdája is áldozatává válik, de végül "megtér". 

Mundruczó számára a film korszakváltás. Egyszerre hordoz mély társadalomkritikát, s azokat az alkotói manírokat mint az eddigi alkotások, de szokatlan mód tucatnyi zsánert halmoz, történetvezetése gyors, s az egész a mainstream határát súrolja. A direktor állandó színészei ezúttal sokkal gyengébben muzsikálnak, főleg ennek - s az erőtlen dialógusoknak - köszönhető, hogy a film első harmada több sebből vérzik, de egyszeriben egy imaginárius szanitéc siet a segítségére, s amikor a néző feláll a székből, már csak alig látszó hegeket tapasztal. Psotta Zsófia fiatal még, korai lenne leírni, azonban aki itt említést érdemel, az, az két kutya aki Hagent alakítja, aki megszűnik mint állat, és igazi színésszé lesz. Fantasztikus teljesítmény, bár ez annak tudatában, hogy az idomárok a büdzsé felét tették ki, el is várható.  

A Fehér Isten láttán nyugodtan deklarálhatjuk: a magyar film kezd kikecmeregni a mély és elapadt kútból, de ez még így is kevés. A NFA döntőbizottságának nagyobb hangsúlyt lenne érdemes fektetni a kiválasztásra, hogy olyan biztató darabok mellett, mint a szeptemberben a mozikba kerülő Utóélet, ambiciózus, az egyetemről kiesett (Reisz Gábor: Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan), vagy már beérett rendezők munkája (Pálfi György: Szabadesés) is elegendő forráshoz jussanak. Noha az utóbbinak sansza sem volt pályázni - mivel nem volt elég idejük ahhoz, hogy végigjárják a procedúrát - három díjat is besepert Karlovy Varyban. Ami azért egy A-kategóriás filmfesztiválon nem is rossz. 

Komoróczy Tibor