Ahogyan Brad és Angelina végigautókázik a máltai üdülőparadicsomhoz vezető szerpentinen, már az első percben megteremti a hangulatot a Tengernél című film számára. Egy párkapcsolat hanyatlik, egy másik virágzik, a tenger mellett keresztúthoz érkezik a múlt, a jelen és a jövő. Angelina Jolie harmadik rendezése egy rendkívül megosztó párkapcsolati dráma. 

Egy nyüzsgő tengerparti városkába egy napon látszólag teljesen harmonikus New York-i pár érkezik. Vanessa (Jolie) gyönyörű díva, kimértsége tekintélyt parancsoló, férje Roland pedig író. Kiruccanásuk célja nem más, minthogy a férj ihletet tudjon gyűjteni legújabb könyvéhez. Ha nem tudnánk, hogy ez egy film, és a bonyodalom még most következik, minden bizonnyal mi, nézők is megbámulnánk a külföldről érkező pár makulátlanságát. Ahogyan azonban követjük őket a hotelszobába, majd figyeljük őket az első napjaikon, szépen lassan, rétegenként lehull az álca. A pár kapcsolatában komoly válsághelyzet áll fent, Roland karrierje a lejtő szélén, Vanessa táncos karrierje pedig már véget is ért. A férfi és a nő nem tudják kezelni a konfliktushelyzetet, látják, hogy a kapcsolatuk az utolsókat rúgja, de nem tudják hogyan kellene hozzáállni a problémához, ezért lassan teljesen elidegenednek. Angelina Jolie, aki a főszerep mellett írta és rendezte is a filmet, nagyon lassan csepegteti az információkat, de ahogyan a film halad, kifejezetten lassú medrében, egyre több szeletét látjuk az igazságnak. Eleinte csupán a nyomasztó alaphelyzetet látjuk, Vanessát fojtogatja az unalom, ki akar törni, mielőtt még belesüllyed a sikertelenségbe, végignézte, ahogyan a kiöregedés miatt véget ért táncos karrierje, és most végignézi, ahogyan férje írói karrierje is vélhetően a végét járja. Férje hasonlóképpen szenved, megmentené a kapcsolatot, csak éppen azt nem tudja, hogy hogyan kezdjen hozzá. Egykor dühöng, mint a ketrecbe zárt vadállat, máskor teljes kétségbeesésében issza le magát a bárpultnál. 

Brad Pitt sokkal jobban beszéli a franciát, mint az olaszt, az egyszer biztos

A dolgok megváltoznak azonban, amikor megérkezik Lea (Melanie Laurent) és Francois (Melvil Poupaud), a két hetes házaspár, és kiveszik a Pitt-házaspár átmeneti lakhelyével szomszédos szobát. A fiatal, élettel teli párocska mindenben a régi önmagukra emlékezteti Vanessát, mindennapjaikat figyelve a szépséges múlt eseményei jutnak eszébe. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az unatkozó feleség talál egy lyukat a szobájuk falán, melyen át gondtalanul figyelheti a másik házaspár életét. A múlt, a jelen és a kilátástalan jövő találkoznak a két szobában, Roland és Vanessa romokban heverő házasságának utolsó vihara pedig már közeledik a partok felé a tengerről. 

A Tengernél egy rendkívül megosztó alkotás lett. Ez nagyban köszönhető annak, hogy Angelina Jolie filmje szinte mellőzi a cselekményt, nem nagyon történik más, minthogy a két pár legbensőségesebb helyzeteit nézzük, vitáikat, fuldoklásukat, félelmeiket és kétségbeesésüket. A leírtakat azonban olyan briliáns alkotások keltik életre, hogy azért már magában érdemes megtekinteni a filmet. Joggal mondhatom, hogy a Pitt - Jolie, ha eddig nem is tette, ezzel az alkotással helyet foglalt a legnagyobb hollywoodi párok között, pont mint egy modern kori Richard Burton és Elizabeth Taylor. Afelől, hogy a film mennyire önéletrajzi ihletésű, egyetlen sajtóinformáció nem hangzott el, örök rejtély marad, a Tengernél azonban remekül megörökíti ennek a két zseniális színésznek társas művészetét. 

A tavalyi három Oscar-jelölésig jutó Unbroken után Angelina Jolie művészi vénáját igyekezett megcsillogtatni új filmjében. A Tengernél erősen szerzői lett, néhol már olyan olyan érzésem volt, mintha nem is amerikai, hanem mondjuk egy európai alkotást néznék. Gyönyörű képek, finom szimbolika, inkább elméleti síkon húzódó tanmese az emberi párkapcsolatokról. Hogy pozitív, vagy negatív kritika, azt mindenki döntse el saját magának, egy azonban biztos: a Tengernél egy érdemes alkotás, de nem mindenkinek. Aki képes elmerülni az előzőleg még Szász Jánossal forgató Christian Berger zseniális képeiben, nem húzza fel magát a sajátos (és lassú) történetvezetésen, és van ideje mantrázni egy pár napig a társas kapcsolatokon, Angelina Jolie szemüvegén keresztül, annak mindenképp ajánlatos. 

Fehér Tamás