Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a horrorfilm az, amit a legkönnyebben el lehet szúrni, hiszen ennek a zsánernek, a többi műfajjal ellentétben elsősorban a félelemkeltésre kell építenie. Magától értetődő hát, hogy az egyéb filmes eszközök, jobban háttérbe szorulnak. De mi lesz akkor, ha egy alkotásban a megszokott elemek sincsenek a helyükön, de még a parafaktor is gyenge? A mai napon górcső alá vett filmünk is egy ilyen darab, jöjjön hát a Parajelenségek 4.

Felteszem a kérdést. Lehet-e ugyanarra a sztorira, ugyanarra a technikára és megvalósításra immár negyedjére is működőképes filmet felhúzni? Jöhet a laikus válasz: Esetleg... Hogyha a filmek visszajelzése továbbra is meggyőző, miért ne? A Parajelenségek negyedik részével nem is az a probléma hogy sokadik, hiszen nem tévedek ha azt mondom, hogy az első rész méltán került be a borzongatás nagykönyvébe, hisz egy akkor még formabontó stílust hozott a vászonra, mindössze 15 000 zöldhasúból. A közönség imádta, a kritikusoknak sem lehetett kifogása, a film bevétele az Egyesült Államokban 107 millió dollár lett. 2009 legnagyobb pénzügyi filmsikere nem volt hiábavaló, hiszen a mozi ott sokkolt ahol kellett, valamint egy olyan atmoszférát húzott a történetre, mely után 10 ujjunkat megnyalhattuk. A folytatás nem volt kérdéses... 

Paranormal Activity 2. A költségvetés még mindig alacsony, mindössze 3 millió, azonban a bevétel cirka 20 milliót esett. Mivel az első rész igencsak magasra állította a mércét, sorozat nem kevés gyűlölködőt szerzett magának, a nyilvánvalóan gyengébb minőségű második résszel. Természetesen ez senkit nem zavart, míg a kvázi aranytojást tojó tyúkjuk gond nélkül termelt, a harmadik rész papírforma szerűen elkészült. 

Paranormal Activity 3. A srácok 5 miskát raktak a dobozba, az első rész bevételét megközelítő 104 milliót kaptak vissza. A harmadik rész egyesek szerint a második fejezet után fellélegzést jelentett, mások szerint a széria tovább süllyedt. Mindenesetre a kivitelezés talán itt kezdett el hanyag és nemtörődöm lenni, melyet már ott láthatunk, hogy ezúttal a nagyszülőket ijesztgeti a mumus, a nyolcvanas években. Az első két rész testvérpárosa VHS kazettán nézi vissza a mami és papi házipornó készítési szárnybontogatásait, sőt még azt is, ahogyan a szellem az egész családot kegyetlenül lemészárolja. Az első legdurvább logikai bukfencet itt láthatjuk, miszerint ha a két lány megtalálta VHS-en a papuska gerincének eltörését, egy különös démon által... Mégis miért nem fordultak a CIA-hoz? Sajnos ez a kérdés rajtam kívül nem sokaknak ütött szöget a fejébe, hisz a pénz csak jött, így érkeztünk el cikkünk fő témájához, a negyedik részhez. 

Idén a már jól ismert szellem, Toby a szomszédság orra alá tör borsot. Megismerkedhetünk a 15 éves kamaszlánnyal Alexxel, az apjával, az anyjával, és az örökbe fogadott fiukkal, Wyattel. A család utcájában él még az évek óta az eltűnt személyek listáját tarkító Katie, akit megszállt egy démon, valamint nevelt fia Robbie (What? Erről még lesz szó.) Az első probléma, hogy Alex karakterén kívül, minden más szereplő Sohaország egy főre jutó bevételével megegyező felvezetést kapott. Nem viccelek, például a családapa személyiségéről annyit tudtunk meg, hogy szeret késő este TV-zni. Az anya esetében ez az egy személyiségpont az, hogy főzőműsorokat néz, és nagy híve a sütés-főzésnek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de hogyha Simsezek, bővebb információt kapok a számítógép által generált karakterekről, mint ebben a filmben a főszereplőkről. Ebből kifolyólag nem nagyon fog zavarni, hogyha az egyiket történetesen a falhoz vágja a démon. Ilyen karakterekért hogy lehet izgulni? 

Második probléma a film logikájával van. Nos mihez hasonlíthatnám? Meg van az, amikor egy ötlábú, radioaktív tehén, Johnny Depp kecskeszakállal, köntösben énekli a Marseillest és közben egy egykerekű biciklin egyensúlyozik a Wall Streeten? Ha ezt nem találjátok logikusnak ne nézzétek meg ezt a filmet. Először is, a már említett szellemporonty, Robbie... Ő például hogyan került a képbe? A kísértet mániája, hogy gyerekeket halmoz fel? Ha igen, hogy tett szert rá? Berendelte az eBayről? Aztán ott van Wyatt, akiről kiderül hogy igazából Ő a második rész végén elrabolt gyerek, Hunter, de valamilyen oknál fogva árvaházba került, ahonnan a Nullaszemélyiség család adoptálta. Elfogadnám én, hogy mondjuk összeszedték valahol egyedül a rendőrök, ha nem fogadott volna a film elején az a szöveg, hogy "Katie és Hunter hollétéről azóta sincs semmi információ". Hogyne lenne, a megszállott Katie nem bírja a gyereksírást, ezért beadta a legközelebbi árvaházba. Aztán ott van még mindig a magyarázat nélküli kamerázás. Nos, ha az előző részekben idegesített, hogy azokban a pillanatokban is felvételt készítettek, amikor egyáltalán nem kellene, itt a falra fogsz mászni, mert még csak kicsit sem próbálják ellensúlyozni ezeket a jeleneteket. A legnagyobb baj, hogy még száz ilyet tudnék felsorolni, ez pedig egy dolgot támaszt alá. A készítőket már teljes mértékben hidegen hagyják az ésszerűségi kérdések, mert tisztában vannak a film sikerével, a kasszáknál. 

A harmadik fő probléma a félelemfaktor tökéletes kiirtása volt. Ha az első rész nézőközönségétől megkérdeznénk: "Mi volt a film erőssége? ". Legtöbben gondolkodás nélkül vágnák rá: A misztikum. Elvégre, mit kaptunk a filmtől? Tudtuk, hogy egy gonosz és felsőbbrendű erő kísérti a családot, de semmi több. Amiatt félt annyi ember az ominózus résztől, mert nem adott biztos talajt senkinek. Ezzel szemben mit láthatunk az idei fejezetben? Ennek tökéletes ellentétét. Aki nem látta még a filmet, de a sorozatot eddig szemmel követte, jól kapaszkodjon meg, hisz nem mindennapi baromságot követtek el a készítők. Ezúttal láthatjuk is a szellemet egy tucat jelenetben. Mi több, úgy néz ki mint egy közlekedési táblán látható figura. A megszállott Katie észrevétlenül ki-be járkál a lakásba, sőt ezalatt a pár év alatt még egy kis illemet is tanult. Erre láthattunk példát az egyik jelenetben, amikor Katie szólt Hunter/Wyattnek, hogy vele kell mennie. Hunter azt mondta, hogy nem akar, majd a megszállott (nem tudom már hogyan hangsúlyozni, az eddigi részekben nyakakat tört ki hidegvérrel, meg ilyenek.) Katie leült az ágyra, és azt mondta, hogy "Rendben, megvárom míg elkészülsz". A jumpscarek már a harmadik részben is kiszámíthatóak voltak, de most már egyenesen funkció nélküliek. A film folyamán semmi újat nem láttam ilyen téren, továbbra is a leeső tárgyak, embereket dobáló szellemek, satöbbi. A film tetőpontján a készítők már annyira kétségbeesetten próbáltak ijesztgetni, hogy egy, az eddigi részektől teljesen eltérő befejezést kaptunk, miszerint Katie karmokat növesztett pár perc alatt, az arca pedig átalakult, Samara Morgan áldozatait idézőre. Ha mással nem, legalább ezzel talán sokkoltak néhány nézőt. Engem mindenképp, hogy lehet ilyen sületlenséggel előjönni? 

Mindent összevetve, a Parajelenségek 4. egy rossz-rossz film, melyet továbbra is csak azért néznek az emberek, mert még látható az első rész árnyéka a szérián. Ha jellemeznem kéne egy szóval, azt mondanám: hanyag.  Kegyetlenül érződik, hogy a játékidő kitöltésével komoly problémák voltak, hiszen ezt az összedobott, magyarázat nélküli cselekményt egy rövidfilmben is összefoglalhatták volna. Hollywoodban nem sok undorítóbb dolog van annál, amikor egy film csak és kizárólag a pénzszerzést tekintve jön létre, de amikor ilyen történik, az meglátszik az alkotáson. Se eleje, se vége, semmire nem derül fény, nincs motiváció, csak a hatásvadász jól bejáratott motor meg lovaglása. Sajnálom, hogy még mindig nem képesek azt mondani, hogy ezt itt és most befejezzük, keríteni végre egy végkifejletet és egy magyarázatot, mert ha ezt nem teszik meg hamar és folytatják ezeket az értelem nélküli, youtube videóként sokkal jobban funkcionáló szemeteket, közutálatnak örvendhet a széria, igen hamar. 

Ó és elfelejtettem elmagyarázni, mi is lesz maga ez a Lábtörlő rovat. Nos... Azt hiszem ezután a kisregény után már nem szorultok túl nagy magyarázatra, rossz filmeket fogunk ízekre szedni. 

Írta: Fehér Tamás