A végtelenül populáris filmes adattár, az IMDB Top 250-es listáján már a nyolcvanötödik pozícióig kapaszkodott fel David Fincher legújabb alkotása a Holtodiglan. Jóllehet, ez a lajstrom torz. Olyanok kuporodtak be e mögé, a sokak szerint egészen tagbaszakadt celluloidtömb mögé mint a halhatatlan Monty Python formáció Gyalog Galoppja vagy éppenséggel a cseh új-hullám direktorának egyik csúcsfilmje, az Amadeus. De ne dőljünk be semmi hasonlónak! Feltehetően a buzgó értékelők nem láttak még se igazán jó krimit-thrillert, sem igazán jó Ficher művet. Mert a Holtodiglan nem kiemelkedő, az egyszer biztos. 

Az első percekben megismerkedhetünk Nick-el (Ben Affleck), egy bártulajdonos ex-újságíróval aki Amy nevezetű feleségével éldegél Missouri egy eldugott szegletében. Az ötödik házassági évfordulóját ünneplő pár kapcsolata komoly recesszióban ténfereg, miként már az első (nagyon fontos) snittből kiderül. Nick a jeles nap első óráiban nővérével társasjátékozik némi bourbon jelenlétében. Egy aggódó telefon haza tereli. Felesége eltűnt. Fincher fél órán keresztül töketlenkedik, mire a film értékelhetővé válik. Ekkor megtudjuk, hogy a feleség saját maga szervezte meg akkurátus akcióját. Célja pedig, hogy a jó ideje félrelépő férje a siralomházba kerüljön. A sznob new-yorki csaj terve azonban kútba dől, mikor kirabolják és volt barátja segítségét kell kérnie. A fincheri hátborzongató brutalitás, ami a Hetediket is jellemezi, e Neil Patrick Harris által megformált karakter víkendházában elevenedik meg, amikor Amy egy sniccerrel vágja át Harris figurájának torkát az épp kulminálni készülő aktus közben. A vértől áztatott nő ezután hazaballag. A már majdnem rács mögé kerülő Nick azonban nem könnyül meg. A "manhunting" során megismerte felsége igazi énjét, ami arra enged következtetni: ez a nő beteg. Noha mentális problémái mind ő, mind a rendőrség előtt ismertek, Amy a hűvös helyett az újságok címlapján és talkshowk vendégeként parádézhat. 

Finchernek nem kell szégyenkeznie kissé vontatott filmje miatt. Rendelkezik pozitívumokkal. Vegyünk csak a szerintem szenzációs befejezést, ami pontosan megegyezik az első snittel. Az első képkockákon még azt gondoljuk, Ben Affleck karaktere egy alávaló gyilkos, az befejező snitt olvasata pedig hát teljesen más. Talán Fincher és Gillian Flynn, a regény írója az előítéletekről akarta megnyitni a társadalmi diskurzust. Ha ez volt a törekvésük: jelentem sikerült. Ahogy felvetették a halálbüntetés jogosságának a kérdését is. Hisz a helytelenül megvádolt Nickre az állam törvényei értelmében halálbüntetés is kiróható lett volna. Továbbá nagyon autentikusan karikírozták szenzációhajhász médiát. Missi Pyle színésznő személyében föltűnik az álfeminista, manipulatív műsorvezető, aki okvetlenül veti el minden műsorában a sulykot, nézettsége és renoméja érdekében. (A nézők persze imádják az efféle véleményvezéreket)

Gillian Flynn, azért jegyezzük meg, még nem forgatókönyvíró. Ben Affleck pedig gyatra egy színész. Nem először örvendeztet meg minket ilyen pocsék alakítással, de azért ami sok az sok. Nem lenne hülyeség beiratkoznia színitanodába vagy valami hasonlóba. "Figyelj, Géza! Ezt csak merő jóindulatból mondom!" Rosamund Pike egyébként hozza az elvárhatót, de tulajdonképpen roppant kimunkált személyisége ellenére is olyan sekélyesek gesztusai. 

Fincher bicskája tehát még ép, erről maga a direkor is megbizonyosodhat, ha benyúl a zsebébe. Ám e filmnek indikátorként kell viselkednie, aminek figyelmeztetnie kell őt, hogy a vegyületbe kéretlen komponens is került. S a jövőben korrekcióra van szükség ahhoz, hogy a termék maradéktalanul elnyerje a sznob és/vagy igényesebb és/vagy műveltebb fogyasztó rokonszenvét. 

K.T.