Az utóbbi két filmélményem eléggé elütő volt egymástól. Előbb megnéztem az 1992-ben készült Hullajó című filmet, amely egy remek paródiája a tömegesen megjelenő horrorfilmeknek. Aztán megnéztem az 1994-ben készült Mennyei teremtményeket, amely már egy komolyabb témával foglalkozott. A közös a két filmben – azon túl, hogy mindkettő nagyon jó – a rendező személye. Peter Jackson új-zélandi direktor mielőtt elkészítette nagysikerű Gyűrűk ura-trilógiáját jóval kisebb költségvetésű alkotásokat hozott létre, és a Mennyei teremtmények egy jó példája, hogy kevésből hogyan hozza valaki a maximumot.

A történet Új-Zélandon játszódik az 1950-es években és egy megtörtént eseményt dolgoz fel. Pauline Riper (Melanie Lynsky) és Juliet Hulme (Kate Winslet) egy lányiskolában barátkoznak össze, annak ellenére, hogy különböző társadalmi osztályból származnak. Elhatározzák, hogy könyveket fognak írni, de ahogy egyre jobban belelovalják magukat az írásba, úgy merülnek el az illúziókban, amely végzetesnek bizonyul mindkettejük számára…

Előzetesen jómagam nem néztem volna ki Peter Jackson-ból egy ilyen kiváló, drámai filmet, de rám cáfolt a rendező. A Mennyei teremtmények egy sötét atmoszférájú, már-már fojtogató légkörű alkotás, amelynek azonban stílusa mégis mértéktartó és ízléses. Remekül egyensúlyoz a rendező az illúziók és a valóság mentén, megmutatva a két síknak minden előnyét és hátrányát. Peter Jackson egyértelműen ezzel az alkotással érte el művészi pályájának csúcsát. A Mennyei teremtmények egy súlyos tematikájú film. A rendező rendkívül jól mutatja be az egymásnak feszülő ellenpólusokat (szülők kontra gyerekek), amely az idő előre haladásával rajzolódik ki remekül a történetben. A két lány és szüleikkel való ellentéte adja a magvát a sztorinak. A keresztény-konzervatív szülők nem képesek elfogadni a két lány mindenen túlívelő barátságát. Jackson jól vázolja fel, hogy a Pauline és Juliet a szüleik vaskalapossága ellen lázadva menekülnek illúzióikba. Oda, ahova a már szüleik keze sem ér. Komoly kritikája ez a konzervatív gondolkodásnak, hiszen a lányoknak nincs élettere, csak a saját fantáziájuk.

A film több jelenetében vagyunk valamiféle illúzióban, de ettől függetlenül a Mennyei teremtmények egy realista alkotás. A két lány barátsága átélhető, nem légből kapott. Mindketten hasonló sebeket kaptak az élettől, mindketten magányosak és kívülállók és a sorsuk ezek által fonódik össze. A lányok kapcsolata egyre intenzívebb, érzelmeik egymás iránt egyre mélyebbek, ezek miatt tudnak ki szakadni társadalmi kötöttségeikből. Sztoriban finoman jelenik meg, de hangsúlyt kap Juliet és Pauline szexuális irányultságának kérdése. Kérdés, hogy valójában szerelmesek-e vagy csak abba az illúzióba szerelmesek, amelyet megteremtettek maguknak. Nem tudom megállni, hogy ne vonjuk párhuzamot a Túl a barátságon című filmmel. Hasonló a történet abból a szempontból, hogy Ang Lee alkotásában Jack Twist és Ennis Del Mar nem tud elszakadni attól a helytől, ahol kapcsolatuk elkezdődött, míg Pauline és Juliet fantáziájuk rabjai, ott élik meg a mennyei kapcsolatukat újra és újra. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a Mennyei teremtmények a Túl a barátságon női változata.

A rendező jól választotta ki színészeit: Melanie Lynsky illetve Kate Winslet is elsőfilmesek voltak, ehhez képest nagyszerűen oldották meg a rájuk bízott feladatot. Lynsky (akit Rose-ként ismerhetünk a Két pasi – meg egy kicsi című sorozatból) nagyon jó a visszahúzódó, de mégis vadóc lány szerepében. Azonban még jobb nála Juliet-et megformáló Winslet. Számomra amúgy is kedvenc az angol színésznő, és amit itt nyújtott, az tényleg parádés. A felnőttként viselkedő, úri modorú, okoskodó lányt tökéletesen és tökéletes mimikával adja elő Winslet, már itt bizonyítva a tényt, hogy korunk egyik legkiválóbb színésznője. A két színésznő komolyan vette színészi feladatát: a forgatás ideje alatt sem jöttek ki szerepükből, például azokat a játékokat játszották, amiket az életben a két fiatal lány is játszottak. Winslet pedig annyira átlényegült, hogy több hónapos pihenőkúrán kellett részt vennie a forgatás után. Egyébiránt valóban látható, hogy a Lynsky és Winslet nagyon átélték szerepüket. Magas fokú vibrálás, az érzelmek briliáns megjelenése tapasztalható a vásznon, nagyon együtt van a két színésznő, szinte izzik körülöttük a levegő.

A Mennyei teremtmények egy nagyszerű rendezéssel, remek képi megoldásokkal és jelenetekkel valamint kiváló színészvezetéssel operáló alkotás. Látszódik Jackson fejlődése a Hullajó-hoz képest, de megőrizte a kísérletező énjét, amely még érdekesebbé tette az erős koncepciót. Aki Kate Winslet-et és egy jó filmet szeretne nézni, annak melegen ajánlom az alkotást, amelyet már csak a film végi katarzis miatt is érdemes megnézni.

Gaál Csaba