A szépség múlandó – tartja a mondás. De amíg van, addig a legnagyobb lelkesedéssel lehet benne gyönyörködni, teszem én hozzá. Így vannak ezzel a férfiak egy kis szicíliai városkában, Castelcuto-ban is. Itt él ugyanis egy gyönyörű nő, Malena Scordia, akinek férje a 2. világháborúban harcol. A nő minden lépését férfiak kívánkozó pillantása és nők irigy és megvető pletykálkodása kíséri. Bicikliző kamaszok erednek a nyomába minden reggel, amint útnak indul, csakhogy gyönyörködhessenek szépségében. Az egyik kamasz, Renato Amoroso szerelmes lesz Malénába, és ahogy a nőt egyre súlyosabb vádak érik a város részéről, a fiú úgy érzi egyedül ő képes megvédeni szerelmét a folyamatos rágalmaktól…

A Maléna című film nekünk, magyarok számára azért is különleges, mert Az óceánjáró zongorista legendájához hasonlóan Koltai Lajos fényképezte, és mindkét filmet Giuseppe Tornatore rendezte. Ez egy igen erős páros, hiszen a Maléna nagyszerű rendezésének szerves része Koltai kiváló operatőri munkája, amely remekbe szabott képekkel operál és beránt minket az álmos olasz városka mindennapjaiba. Az alkotás semmivel sem összehasonlítható hangulatát azonban Tornatore adja meg. Az olasz rendező nem átallott a régi olasz klasszikus rendezőkhöz visszanyúlni az eszközök és tartalom terén, de filmje mégsem összehasonlítható a régiekkel, mert képes valami eredetit vinni a Malénába és modernné tenni a koncepciót. Lendületes, nem unalmas a cselekmény történetvezetése, kerüli a modorosságot a film, az atmoszférája pedig utánozhatatlan.

De ami számomra a legfontosabb: van mondanivalója az alkotásnak. Méghozzá az emberi aljasságról és irigységről. Arról, ahogyan egy közösség képes tönkretenni egy embert. Az ártatlan és bájos Maléna a város nyomására elhiszi azt, amelyet valótlanul állítanak róla. Igen, a csodálatos nőből prostituált lesz, és ezután a közösség már „jogosan” bánik el vele, mégpedig nagyon kegyetlenül. Ez a film csúcspontja szerintem, nem hagy kétséget a rendező az emberi nemben jelen lévő állatiasságról és brutalitásból, amely ha felszínre tör, végzetes is lehet. A Maléna egyik érdekessége, hogy a történet a Mussolini-féle fasiszta diktatúra idején játszódik, amely okot ad Tornatore-nak bemutatni azt, ahogyan működött, pardon, nem működött a „Duce”fasiszta rendszere. Gondolok itt a tárgyalási jelenetre, amelyben Maléna ügyvédje előadja magát. Érdemes ebből a szempontból is nézni a filmet. A Maléna című film egy olyan közegbe kalauzol minket, amely kívülről gyönyörű, de ha mélyebben belenézünk csak rothadás figyelhető meg. Kivéve néhány embert, köztük Renato-t, aki erkölcsileg a legmagasabb fokon van, és aki Maléna felé tiszta szerelmet érez. Tornatore remek rendezését dicséri az, hogy egy fiatal fiú vágyain illetve szennyezetlen lelkén keresztül meséli el ezt az egyre keményebb sztorit.

Nem említettem még, hogy ki játssza azt az éteri szépséget, akibe a férfinéző garantáltan szerelmes a film megnézése közben. Ez a nő Monica Bellucci. Tökéletes választás az olasz színésznő Maléna Scordia szerepére. A tekintetéből sugárzik jóság, az ártatlanság. Azt gondolom, aki látta már a színésznőt életében nem kell különösebben bemutatnom milyen élményt jelent őt látni a vásznon. ( Bár ki vagyok én, hogy leírjam, mi a szépség, erre nálam sokkal okosabbak tudnának választ adni.) Bellucci-nak nem idegen egyébként ez a fajta szerep. Gondolok itt a Visszafordíthatatlan című filmre, amelyben egy 10 perces, vágás nélküli jelenetben erőszakolják meg az általa játszott karaktert. Mindkét alkotásban ki van hangsúlyozva a színésznő szépsége, amelyet végül elveszít mindkét történet során.

A Maléna egyszerre egy könnyed, szórakoztató, de mégis megrázó és megható alkotás, amely színvonalát csak tovább emeli Ennio Morricone kiváló zenéje. Tornatore érzékeny rendezése, Koltai képei, Monica Bellucci szépsége pedig felejthetetlenné teszik a Maléna című filmet. Jó szívvel ajánlom minden filmszeretőnek!

Gaál Csaba