A 20. század jelentős amerikai írójának, F. Scott Fitzgeraldnak klasszikus novellája "A nagy Gatsby". A kötet nagy sikert aratott, talán az író naturalista stílusa miatt, mellyel olyan effektíven ragadta meg az ő maga által dzsessz-korszaknak hívott 1900-as évek elejének nyüzsgő atmoszféráját. A történet eddig hat filmfeldolgozást termelt, köztük olyan alkotásokat, mint az 1974-es Jack Clayton-féle Francis Ford Coppola forgatókönyvírói közreműködéssel és Robert Redford főszereplésével készült adaptáció, vagy a 2000-ben készült TV film, Mira Sorvino és Paul Rudd játékával. A sorból valamiféle oknál fogva azonban mégis kilóg az idei Baz Luhrmann alkotás, melyben nem kisebb név, mint Leonardo DiCaprio játssza el a titokzatos milliárdos, Jay Gatsby szerepét. Hogy mi is a bizonyos tényező ami miatt ez a mozi kiváló az évek során felhalmozódó Gatsbyk sorából? A cikkünkből kiderül! 

Adott egy szegény családból származó bróker, egy gyönyörű unokatestvér, az ő dúsgazdag férje, valamint a titokzatos szomszéd, aki fényűző kastélyban él, minden este hatalmas estélyeket szervez, dúskál a pénzben... személyesen mégsem ismeri őt jóformán senki. Az alapfelállás már alapjában véve megmozgatja a fantáziát, ám mi történik, hogyha kiderül - a misztikus Mr. Gatsby, kinek tettei már-már legendásak - plátói szerelmet érez az elesett bróker férjezett és a milliárdoshoz képest igencsak átlagos unokatestvérébe? Nos, az ember talán arra számítana legkevésbé, hogy kissé infantilis játékba kezd, melyben a hozzá legközelebbi családtagon, Nicken, a már említett szomszédon (Tobey Maguire) keresztül próbál kapcsolatot felvenni szíve választottjával. A történet természetesen nem fúj ki ennyivel, az események Gatsby Rolls Royce-jának sebességével bonyolódnak, de a film motorját egyebek mellett mégis ez az érezhetően meseszerű löket mozgatja, mely által szépen lassan kitárulkozik előttünk a Nagy Gatsby önzetlen és tiszta szerelme Daisy iránt. 

Bár a film rendelkezik negatívumokkal, le kell szögeznem: Baz Luhrmann kifejezetten jót tett a Fitzgerald-történettel. A rendezőtől már ismerős motívumok (gondoljunk csak a Verona Beach-i gengsztersztorivá változtatott Rómeó és Júliára.) talán ebben az alkotásban a legerősebbek, leghelytállóbbak. Már 2001-ben, a Moulin Rouge!-al is sikeresen alkalmazta az azóta ismertetőjegyévé vált stílust, mely dinamikus képi megoldásaival, magával ragadó zenei aláfestéseivel hamar elvarázsol bennünket a 20. század elejének egyfajta modernizált New Yorkjába, ahol a néző jelenetről jelentre konstatálhatja Luhrmann elsőre bizarrnak ható ötleteit, amik meglepő módon mégis teret kaphatnak ebben a szinte zöldes fénnyel vibráló univerzumban. Így hát a film atmoszféráját megszokva már nem ér bennünket meglepetés, ahogy egy elegáns, zártkörű, New York előkelőit felvonultató rendezvényen egy Jay-Z szám szólal meg, az egész jelenet hangulatát majdhogynem kifordítva. 

Viszont nem érte volna el a kívánt hatást a mozi, ha a fő szereplőit nem ilyen perfektül válogatta volna meg. Di Caprio remekel, (bár mikor nem?) talán egyik legsokszínűbb karakterét hozza, kifogástalanul. Daisy Buchanan szerepét mintha Carey Mulliganre találták volna ki, tökéletesen játssza a gyöngéd, sebezhető lányt, aki hamar kárát látja a szerelméért folytatott civakodásnak. Rajtuk kívül a mellékszereplők is hozzák a forgatókönyvben előírt személyiséget, bár bennük inkább az a pozitív, hogy "passzolnak". Még Tobey Maguire is el van a visszafogott, szinte már külső szemlélő szerepében, pedig ő aztán nem rendelkezik különösebb színészi tehetséggel. 

Ennek ellenére a film sajnos rendelkezik olyan hibákkal, melyek felett nem lehet csak úgy elmenni, gondolok itt például a többször leülő cselekményre, az olykor szájbarágós narrációra, a kissé nehezen kibontakozó sztorivonalra, az ember először nem érez rá Luhrmann-atmoszférára, majd később szokja meg. A nagy Gatsby viszont ezekkel együtt is kitűnik a tömegből, hisz az elsődleges célját nagyszerűen teljesítette, ami érezhetően egy gyönyörű szerelmi történet bemutatása, formabontó eszközökkel, egy erős mondanivalóval és kitűnő színészi játékokkal. Ezek emelik a filmet a többi adaptáció és a mostanság látható mozis felhozatal felé, elérve ezzel, hogy még párszor újra nézzük és ne felejtsük el a nagy Gatsby történetét. 

Fehér Tamás