63 éves korában eltávozott Robin Williams, kit elsősorban színészként, humoristaként jegyeztek. Szavakba önteni nehéz azt a hiányt, melyet halála okozott. A "nagyok" között tartották számon, gyorsan hozzáteszem, méltán. Munkássága maga volt a művészet, ha kellett bohóc volt, ki mindenkit jókedvre deríthetett, színész, ki minden karaktert kifogástalanul megszemélyesíthetett, filozófus, kinek gondolataira a legbölcsebb is elismerően bólinthatott. Emlékezetesebbnél emlékezetesebb alkotásokat hagyott itt nekünk, nem egy olyan filmet, melyet utolsó napjáig elővesz az ember. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hisz ezekben a filmekben mindig megtalálunk egy-egy darabot eme csodálatos ember személyiségéből.

Ébredések

Malcolm Sayer doktor szívbemarkoló igaz története az Ébredések, a remények nyaráról, s a múlandó életünk értékéről. A film alapjául szolgáló azonos című könyvet az 1920-as agyhártyagyulladás (vagy álomkór) járvány ihlette. A betegek öntudatukat vesztve, egyfajta élőhalottként, mozdulatlanul, maguk elé meredve tengetik hétköznapjaikat. A Robin Williams által alakított Dr. Malcolm Sayer ilyen betegek kezelésével foglalkozik, s jelentős áttörést ér el. Felfedez egy gyógymódot, melynek használatával a páciensek felébredhetnek hosszú álmukból. Sok-sok eddig agyhalottnak tűnő ember, köztük Leonard (Robert De Niro), ki még gyermekkorában "aludt el", újra megcsodálhatja az élet szépségét, Dr. Sayer segítségével.

Az Ébredések egy nagyon emlékezetes film, fontos mondanivalóval, Robin Williams pedig zseniális. Az odaadó Sawyer doki szerepében tündököl az akkor 39 éves színész, alakításáért Golden Globe díjra jelölték. Igazán nehéz dolog eldönteni, ki a jobb a filmben, Robin Williams, vagy az élete egyik legjobb alakítását hozó De Niro. Ez pedig rávilágít, hogy Williams a legnagyobb hollywoodi színészek egyike volt.

Holt költők társasága

Munkásságának egy másik kiemelkedő darabja tagadhatatlanul a Holt költők társasága. A film hét diák és tanáruk történetét meséli el, egy angliai kollégiumban. A szigorú megkötések ellenére, Mr. Keating az irodalomtanár inspiráló szavai hatására a fiatalokban felforr a lázadás szelleme. Megalapítják a Holt költők társaságát, melynek tartópillére a költészet iránti áhítat. Szellemi forradalom veszi kezdetét a konvencionális iskolában, s ezt sokan nem nézik jó szemmel. Az alkotás motiváló erejű és remek alakításokat tartalmaz.

Ez az a film, mely alighanem nagyon sokunkban nyomot hagyott, elementáris erővel csap le ránk, s tanít egy leckét. Egy leckét, mely akár egy életen át is kísérhet. Igen, ez a film egy tanár, maga John Keating, kinek mind tartozunk egy 'Ó kapitány, kapitányom' felkiáltással. S ez nagyban köszönhető Robin Williams zseniális alakításának. Neve egybecseng a szereppel, játéka olyannyira maradandó, s elemi, mint a tanítómester, ki meggyújtja diákjai fejében a lámpát. Az igazi tanító, ki tényleges tudást csepegtet a fejekbe, nagy kár, hogy ilyenből manapság egyre kevesebb van. Ironikus, hogy úgy érzem, Robin Williams távozásával ez a szám eggyel csökkent. 

Balra: De Niro oldalán az Ébredésekben, Jobbra: a Holt költők társaságának okítása

Jó reggelt, Vietnam!

Talán az egyik legkarakteresebb alakítását akkor tekinthetjük meg, ha Barry Levinson Jó reggelt, Vietnam! című filmjét nézzük meg. A vietnami háború kellős közepén egy Adrian Cronauer nevű rádiós bukkan fel. Hivatása a katonák hangulatának javítása, melyet igen komolyan vesz: egyből megkezdi a nevettetést. Dobja a komolyzenét, a propagandát, az álszent modoroskodást, s új nézeteket hirdet a hallgatóságának. Ez természetesen szemet szúr a vezetőségnek. Erős párhuzamot lehet vonni a Holt költők társaságával, hiszen itt is egy új eszmét igyekszik átadni Williams karaktere, de a feljebbvalók ezt nem nézik jó szemmel. Az önálló gondolkodás ártalmas, hiszen aki önálló, az nem könnyen megvezethető. Ez ellen lép fel a Cronauer - Keating kettős. 

Ahogyan a filmben Cronauer a poros, ósdi lemezt James Brownra cseréli, úgy váltott Robin Williams a nevettető szerepéről hirtelen egy komolyabb karakterre. A váltás kétségkívül jó döntés volt, ahogyan a Jó reggelt, Vietnam! főszerepének elvállalása is. A figura melyet megszemélyesített hatalmas hírnevet szerzett magának, gyakorlatilag csak az nem találkozott még a 'Jóóó reggeelt, Vietnam!" szállóigével, aki az egész életét egy kő alatt töltötte, a társadalomtól elzárva. Innen is látszik, micsoda karaktereket volt képes megformálni ez a színész, mekkora nyomot hagyott a világban. Ezekre gondolva még tátongóbb az űr, melyet hiánya okoz.

Good Will Hunting

Bár csak mellékszerepet kapott a Matt Damon&Ben Affleck által írt történetben, mégis minden vásznon töltött perce rendkívül erős és élvezetes. Will Hunting (Matt Damon) egy elkanászosodott árva fiú, takarítóként dolgozik a Massachussetsi Műszaki Egyetemen. Leginkább baseball meccseken és a kocsmában lóg átlagos barátaival, látszólag semmi rendkívüli nincs vele kapcsolatban. Azonban amikor játszva megold egy matematika példát, amibe a teljes matematika szaknak beletörik a bicskája, felfigyelnek rá. Ugyanis Will szuper intelligenciával bír, olyannal, amely nem sok embernek adatott még meg. Csak éppen az a probléma, hogy ő ezzel képtelen élni, múltja valamint elzárkózottsága megbéklyózzák őt. Olyan erős béklyók ezek, amit még a szerelem sem képes feltörni. Pszichológusra pszichológusra járnak Lambeu professzorral (Stellan Skarsgard) - aki időközben mentora lett - , ám egyikőjük sem tud segíteni. Lambeu már tudja, hogy csak egykori szobatársa, Sean Maguire professzor segíthet, a megtört pszichológus, ki egykor elveszítette feleségét s egyben lelki társát, azóta pedig csak árnyéka önmagának. Kezelésbe veszi Willt, akiben a kezdeti problémák ellenére, előbb-utóbb elindít valamit.

A Good Will Hunting 1997-ben végre meghozta Robin Williams számára a jól megérdemelt Oscar-díjat. Nehéz lenne kiválasztani a legjobb alakítását, olyan sok van, de ha mégis megkísérelnénk, Sean Maguire karaktere jó eséllyel pályázna rá. Minden perce ebben a filmben a képernyőhöz szegezi a nézőt, sokszínű alakítást nyújt. Ekkor már jócskán beletartozott a rutinos színészek halmazába, sok jelenetet improvizált. A rögtönzés egyik nagy képviselője volt, egyike a legjobbaknak.

- Utolsó szemét... lenyúlta a poénom...! - a Good Will Hunting zárómondata is csupán szemléltetője volt Williams rendkívüli improvizációs képességének.

Álmatlanság

Christopher Nolan feszült thrillerében igazán megmutatta, hogy tényleg ezer arca van (nem mintha nem mutatta volna már meg azelőtt is számtalanszor). Merthogy az Álmatlanságban Robin Williams egy kíméletlen pszichopata gyilkos szerepét játszotta el. Dormer detektív (Al Pacino) egy alaszkai kisvárosban nyomoz egy gyilkosság elkövetője után. Ebben a városban este nem nyugszik le a nap, éppen ezért olyan nehéz a nyomozás. Dormer megjárja a poklot, az elkövető utáni hajsza alatt. Éjszakáról éjszakára nem alszik és arra kell rájönnie, hogy a gyilkos beteg játékot játszik vele. Már csak rá kell jönnie ki az. 

Robin Williams félelmetes. Igen, ez az örök mosolygós pali rendesen ráhozza a frászt a nézőre. Infantilis, manipulatív, és halálosan higgadt. Jéghideg monológjai elgondolkodtatja az embert, tényleg léteznek ilyen emberek? Nem a színészóriás Al Pacino miatt emlékezünk meg erről a filmről (persze ő is remek volt... bár mikor nem az?). Robin Williams játéka az, ami megsüti a tortát, s Nolan zseniális rendezése rakja fel a habot. 

Egyes jelentések szerint Robin Williams öngyilkosságot követett el. Gyógyszereket vett be, holttestét felesége találta meg. Annyi tragédia, annyi dráma van ebben az egészben, tudják? Az ember, a színész, a humorista (!) ki egész életében nevettetett, nem is tudnám máshogyan elképzelni, mint mosollyal az arcán, most önkezével vet véget az életének. Hát mi ez, ha nem egy elborult, morbid életigazság az orrunk előtt? Néha az, ki másokat nevettet, a legszomorúbb legbelül. Csalódott tanaiban, elkeseredett az életében? Már soha nem fogjuk megtudni. "A kokain Isten üzenete arról, hogy túl sok pénzt keresel". Alighanem ez történt. A súlyos depressziós színész megfáradt, hát legyen könnyű neki a föld! Emlékezzünk meg rá, emlékezzünk a művészetére. A filmekre, a zseniális alakításokra, arra a sok mindenre, melyet a színjátszásnak ő adott. Emlékezzünk meg arról a sok emberről akit inspirált, akit megérintett, aki nevetett rajta, filmjein gondolkozott. De ami a legfontosabb, emlékezzünk erre a mondatra, a mondatra ami tőle származik: "Az embernek az őrültség csak egy piciny szikrája jut. Azt nem szabad elveszíteni."

Fájó szívvel emlékezik: 

Fehér Tamás