A Nolan-testvérek újra alkottak. Az általuk újragondolt Batman-széria hatalmas sikere óta felkiáltójeles dátum a naptárban, ha Hollywood sötét lovagjának új filmje jön ki. Az ambiciózus rendező próbálkozott már fejvakarós thrillerrel (Memento), sötét krimivel (Álmatlanság), bűvészes drámával (Tökéletes trükk), vagy az emlegetett denevérember filmekkel, s eddig még igazán mellé nem fogott, most egy vérbeli sci-fi történetet vitt a filmvászonra. Túl nagy fába vágta a fejszéjét? A tovább mögött rejlik a válasz.

Nem. Egyáltalán nem, ez a fickó egyelőre nem képes hibázni, a Csillagok között talán az eddigi legkiforrottabb munkája pályafutása során. Nolan bátran vág neki a legmerészebb témáknak és átugrálja az akadályokat. Mert hogy a Csillagok között egy olyan film, mely sokkal több mint ami, lehengerlő közel 170 percén jóval túlmutat, kérdéseket vet fel, és fontos üzenete van. 

Mi lesz, ha már nem lesz képes a Föld bolygó arra, hogy ellássa az emberiséget, s szépen lassan haldoklásba kezd? A termés egyre kevesebb, éhínség pusztít, a por betemet mindent, de a levegő is fogytán, ez pedig szépen lassan a végünkhöz vezet. Cooper (Matthew McCounaghey) a gazdálkodásra kényszerült, többre hívatott mérnök az első stáció elszenvedője, két gyermekével és halott felesége apjával él farmján. Ketrecbe zárt vadként szenved, mert tudja, hogy a családja sorsa az egész emberiségére rímel; a bennük rejlő lehetőségek kihasználatlanul maradnak. Az emberiségnek egy nagy lépésre van szüksége, egy amolyan Armstrong-félére, mert nem azt a sorsot érdemli, hogy szemét lesütve várja a végzetét. Ekkor még nem is sejti, hogy pont az ő lába lesz azon kevesek egyike, mely ezt a lépést megteheti. 

Így hát elindul a mentőakció az emberi faj megmentéséért, az utazás, melynek minden perce különleges élmény, évtizedeken, bolygókon, dimenziókon át tartó kaland, s mire észreveszed, már el is szállt ez a három óra. Mert hogy Nolan egyenesen a féreglyukon átsüvítő űrhajóba transzportált, oda a karakterek mellé a vezetői fülkébe. Csak úgy árad felénk a rengeteg impulzus mint a végtelen űr, a sok bölcsesség, melyen nem tudunk eleget gondolkozni, nem csak mélyenszántó mivoltuk miatt, hanem azért mert jön az újabb kanyar, az újabb fordulat, mi pedig egy percre sem ragadhatunk le, mert ha nem figyelünk még a végén egy másik dimenzióban találjunk magunkat, aztán merenghetünk, hogy is kerültünk oda. Meg hát az idő érték, erről a film is beszámol, míg mi a karakterekkel bolygók körül bolyongunk, addig a földi idő gyorsan pereg, sajnos Nolan víziójának játékideje is véges, akármennyire is maradnánk mi még szívesebben egy kicsit a csillagok között. 

A szememben egy filmet mindig felértékel, ha több dologról is szól, a néző azt vesz ki amit akar, mint egy zacskó cukorkából, hogy aztán a választott darabot ízlelgethessük egy kicsit magunknak. A Csillagok között esetében a cukorka mennyisége inkább bödönben, vagy hordóban mérhető, annyi elejtett nyalánkságot tartalmaz, hogy csak kapkodjuk a fejünket, mit is kéne megkóstolnunk. Egyszernézősnek a legelvetemültebb sem titulálhatja, az egyszer bizonyos. Emellett a direktor gondosan egyengeti a fő szálat is, így egy percre sem tévesztjük szem elől a film legfontosabb üzenetét. Christopher Nolan filmjeitől már megszokhattuk, hogy fontos és aktuális morális kérdéseket boncolgatnak, ám a brit rendező egyik alkotása sem teszi azt ilyen pontosan és időszerűen mint a Csillagok között. Nem is lehetne aktuálisabb, éppen ezért egy olyan darab, melynek kötelező tananyag lehetne elmorfondírozni jelentőségén, amihez az embernek nem csak kedve van, egyenesen szüksége van rá. Gondolkodása példásan felvilágosult és ami a legfontosabb, emlékeztet rá minket, hogy gondolkodásra, felfedezésre, a világ és az élet működösének megismerésére vagyunk méltatva, nem arra, hogy a porban ténferegjünk.

Egy blockbustertől szokatlan, de mindenképpen fontos perspektívát mutat, egy olyan tükröt, melyben sok mindent láthatunk; viharos időket, de a cselekvés égető szükségét is, optimista de akár pesszimista jövőképet. Rendkívüli alkotás, mely nem mindennap születik, mondanivalóját rendkívül ízléses monumentalitással keveri, ezáltal a székünkbe szögez, s a világűrben töltött három óra villámgyorsan röppen el szinte már percekké zsugorodik. Nagy jelentősége van ebben a kifogástalan színészi játékoknak is a friss Oscar-díjas Matthew McCounaghey mellé felsorakozik Anne Hathaway, Michael Caine, Jessica Chastain, Casey Affleck, és Matt Damon is - igazi sztárparádé, ennél már csak az a szebb, hogy mind legjobb formájukat hozzák. 

Csillagok együttállása ez a film, egy kivételes alkotás, olyan mely nem minden bokorban lapul. Nálam eddig az év filmje, de tovább megyek, az elmúlt két-három év gyenge felhozatalából is kiemelkedik. Az biztos, hogy Nolan űrtúra vezetését nem ma fogjuk elfeledni, sőt ha az emberiségre keserű sors vár, s egy fejlettebb civilizáció majd átveszi helyünket, remélem ez a film megmarad relikviának, hogy hírt mondjon arról, milyen felvilágosult is tudott lenni gondolkodásunk.

Fehér Tamás