Kult: A sorozatok reneszánsza

A sorozatok reneszánszát éljük napjainkban. Szinte nincs olyan 14-30 év közötti fiatal, aki ne nézne olyan sorozatot, amelyet le kell tölteni. A letöltés intézménye nagyon fontossá vált. Ma már csak ezzel a módszerrel lehet minőségi kulturális javakhoz jutni. A kereskedelmi televíziós logikába nem fér bele az, hogy például leadja a House of Cards című nagyszerű sorozatot, amely mind morálisan, mind intellektuálisan kihívást jelenthet az egyszeri nézőnek.A kereskedelmi televíziók minél jobban silányítani akarják az emberek ízlését. Szerencsénkre azonban „Internetország” mindenféle földi jóval ellát minket, nekünk pedig csak ki kell nyújtani érte a kezünk, és elvennünk/letöltenünk azokat a kulturált műsorokat, amelyeket ő ad népének.

Véleményem szerint a sorozat műfaja a legalkalmasabb mód a szórakoztatásra. Itt van opció arra nézve, hogy 40-60 percben kikapcsolja a néző az agyát. A felgyorsult világban egyre kevesebb idő van arra, hogy megnézzen az ember egy 2 óránál hosszabb filmet, ezért választják sokan a rövidebb formátumot. A tanuló vagy dolgozó hazamegy az iskolából vagy a munkából, letölt egy részt, és már meg is van a mai menü. A sorozat műfaja az, amely igazán függővé tud tenni, de hangsúlyozom, az Internet segítségével esély van arra, hogy megválassza a néző, hogy mit szeretne nézni. A televíziónál is van választási lehetőség, de sokkal kevesebb az alternatíva, mint „Internetország”ban. Jól látható, ahogy sok mindenkinek Internet hozzáférése lett, úgy növekedett a sorozatot nézők száma. Én úgy látom a műfaj alkalmas arra, hogy állandó, kulturális témát szolgáltasson a fiatalok számára. Azon fiatalok számára, akik távol akarnak kerülni a gátlástalan kereskedelmi televíziók nyújtotta agyzsibbasztó, ízlésromboló szeméthegytől. Vegyük csak például a Trónok harca esetét! Nem fogok spoilerezni, de nemrég meghalt egy karakter a sorozatban, és sokan örömujjongásban törtek ki emiatt, köztük én is. Erre mondom, a műfaj képes összehozni az ízlést még becsülő embereket.

De hogyan alakult ki a sorozatok újjászületésének tendenciája? Mára már rengeteg új technológia elérhető a sorozatkészítők számára. Olyan technológiák ezek, amelyek sokáig a csak a filmek privilégiumai voltak. Ennek eredményeképpen olcsóbban lehet színvonalas tartalmat elkészíteni. A sorozatok mostanában - részben emiatt - kezdenek hasonlítani a filmekre. Igazából feldarabolt filmekről van szó néhány esetben. Napjainkban jó néhány olyan széria van, amelyek lehet csak 70 részesek, de mégis összetettek, és így nézve, mondhatjuk úgy, 70 órás filmeket kapunk.

A műfaj eleinte nem nyújtott komoly színvonalat sehol a világban. Gondoljunk csak a Dallasra, a Columbo-ra, vagy az összes dél-amerikai szappanoperára vagy az összes magyar sorozatra, de még lehet folytatni a sort. A sorozat az említett lehetőségek miatt alkalmassá vált arra, hogy akár könyveket adaptáljon, úgy, hogy a karakterek személyiségének alakulását, a motivációikat, a belső érzéseiket bemutassa valamint képes arra, hogy a cselekmény összetettségét bemutassa oly módon, ahogy az egy könyvben végig van vezetve. A film nem mindig tud beengedni egy-egy karakter világába. Ezért nem értettem soha, miért hasonlítják össze a könyvet a filmmel. Persze, hogy a könyv a jobb, az tud mindent felmutatni, ami a főhős vagy a cselekmény megértéséhez szükséges. Egy történetet korábban a filmkészítőknek 2-3 órában kellett összefoglalni, mára a sorozat műfajával ott van egy komplett évad, amely akár 20-25 részes is lehet. Hollywood a sorozatokba költözött, már, ami a minőséget illeti.

Írásomban három olyan televíziós sorozatot szeretnék bemutatni, amelyeknél jól leírható az általam korábban ecsetelt reneszánsz, pluszban ajánlani is szeretném ezeket a szériákat, ezért próbálok nem spoileres lenni.

Maffiózók

 

A Maffiózókat a kritikusok a világ legjobb TV-sorozatának tartják. Véleményem szerint mérföldkő a televízió történetében. 1999-től 2007-ig sugározta az HBO. A sztori 6 évadon, 86 részen keresztül mutatta be Anthony Soprano magánéletét illetve a new yersei-i maffia ügyes-bajos dolgait. A sorozat óriási anyagi és kritikai sikert hozott alkotóinak, 5 Golden-Globe valamint 21 Emmy-díjat gyűjtött be az évek során. A Maffiózók ötlete David Chase fejéből pattant ki, aki egy valós bűnszervezetről mintázta a DiMeo klánt. Chase maga is – akárcsak a karakterek szinte mindegyike – olasz-amerikai. New Yersey-ben nőtt fel, és ott tapasztalta meg a helyi szervezet hatalmát. A Maffiózókat eredetileg filmforgatókönyvnek szánta, de meggondolta magát, és átdolgozta televíziós sorozattá. Chase a sorozattal az olasz-amerikai identitásra, az erőszak természetére próbált rávilágítani.

annie-leibovitz-sopranos 2.jpg

A Maffiózók egyik legnagyobb ütőkártyája a karakterekben rejlik. A sztori valós embereket, valódi problémákkal mutat meg, amely addig, és talán azóta sem volt látható televízióban. Mindezt azonban az alkotó átültette egy alvilági szervezetbe. A sorozat jól mutatja be, hogyan nyomorítja meg ez az életforma a benne résztvevőket, illetve azok családját. A fő karakter Tony Soprano, aki az 1. évad végén veszi át nagybátyjától a Soprano család vezetését. Tony pánikbetegséggel küzd, amelyet a „munkájával” járó stressz illetve az elfojtott érzelmei okoznak. A történet az ő rosszullététől indul, amely miatt kénytelen pszichiáterhez járni, és beszélnie az életéről, amely azonban veszélybe sodorhatja az egész DiMeo bűnszervezetet. Tony Soprano volt az első olyan antikarakter a TV történetében, akivel valamilyen módon azonosulni lehetett. Ez annak volt köszönhető, hogy nemcsak az alvilági életét, hanem az igazi családját is megismerhetjük. Az évadok során rájöhetünk arra, hogy Tony egy 40-es fickó, aki mind a „munkahelyén, mind a családjában hasonló problémákkal küzd meg, mint mi a való életben. A Tony-t alakító, tavaly elhunyt James Gandolfini zseniális ebben a szerepben. Kiválóan adja vissza a karakter lobbanékony, olaszos temperamentumú természetét mind a 6 évadban.

the-sopranos.jpg

A Maffiózókat azonban nemcsak Tony Soprano teszi felejthetetlenné. A mellékszereplők is nagyszerűen teljesítenek mellette, mivel a készítők figyeltek arra, hogy szinte minden fontosabb szereplő érzéseit, életét bemutassák. A sorozat erős abban is, hogy a női karaktereket sem hanyagolja el. Tony felesége, Carmela és testvére Janice személyiségét is megismerhetjük. Hatalmas ötlet, hogy Tony édesanyját belevitték a sztoriba. A fiú-anya viszony mutatja meg Tony személyiségének elváltozásait, érzelmi elfojtásait. Meg kell említeni a férfi mellékszereplőket. Christopher Moltisanti, Silvio Dante, Paulie Gualtieri, „Big Pussy” mindannyian Tony emberei a családban, és a maffiózó sztereotípiát erősítve ténylegesen bunkó és buta emberek benyomását keltik, akiknek azonban megvan a magukhoz való esze. A mellékszereplők egytől-egyig fantasztikusan megírt karakterek. Hihetetlenül valósan viselkednek, nem lóg ki senki a sorból közülük.

A Maffiózók óriási erőssége az az elképesztő realizmus, amely minden egyes képkockát áthat. Chase időt és energiát nem spórolva megpróbált minden munkafázisnál jelen lenni, és minél precízebben ábrázolni a közeget, ahol a történet játszódik. Jó példa erre az, hogy Chase csak olasz gyökerekkel rendelkező színészeket alkalmazott. A Paulie-t játszó színész például ténylegesen maffiózó volt, ült is börtönben a korábban viselt dolgai miatt. De az operatőri munka; a frenetikus, sokszor vulgáris párbeszédek; a rendezés, mind-mind a természetességet hivatott hangsúlyozni. A Maffiózókat azért is tarják kivételesen jónak, mert a minőséget kiválóan injektálta át a filmből a sorozatba. Nagyon magas színvonalat képvisel minden tekintetben, ez idáig nem volt jellemző a televízióban.

sopi.jpg

A Maffiózók rengeteget utal korábbi nagysikerű maffiafilmekre, például A keresztapára. Sőt, sokszor jelenetek formájában is megidéződik a mestermű. Érdekesség, hogy a sorozat szereplői közül négyen is feltűnnek a Scorsese Nagymenők című filmjében valamint a Tony nagybátyját alakító színész szerepel A keresztapa II. részében. De amíg a sorozat idéz, ő maga is a popkultúra elengedhetetlen „terméke” lett. Rengeteg elemzés, paródia tárgya valamint videojáték is készült belőle. Csak egy példa: a Simpson család maffiózója egy az egybe Tony Soprano-ról lett mintázva.

A fentebb említettekből jól kiviláglik, hogy miért a Maffiózókat emeltem ki a rengeteg sorozat közül. Ez a sorozat taposta ki a minőséget a TV-sorozatoknak, és bizonyította, hogy viszonylag kevesebb költségvetésből hogyan lehetnek szuperprodukciót készíteni.

Breaking Bad

 

Engedtessék meg nekem, hogy először is a leborulással kezdjek a Breaking Bad esetében. Azt nem merem kijelenteni, hogy a világ legjobb sorozata, de azt bizton állíthatom, hogy ennél jobb nem készült, és nem is fog készülni a televízió történetében. Sok kritikus szerint a legjobb dráma, amelyet valaha a TV képernyőjére tűztek. Csak egyet tudok érteni ezzel a megállapítással. Ez a sorozat egyszerűen leveszi a nézőt a lábáról. Olyan megoldásokkal képes előrukkolni, mint amelyet a legjobb filmekben szoktunk látni.

A történet Walter White-ról, egy középiskolai kémia tanárról szól, akivel egy nap közlik, hogy tüdőrákos. Walter azonban nem esik kétségbe: metamfetamin gyártásba kezd volt diákjával, Jesse Pinkmann-el, azért, hogy megfelelő mennyiségű pénzt hátrahagyhasson a családjának. Ezzel a döntésével azonban elszabadul a pokol, amely 5 évadon keresztül szegezi oda a nézőt a monitor elé, és nyújt garantált szórakozást.

inline-breaking-bad.jpg

Miben más a Breaking Bad a megszokott televíziós sorozatoknál? Talán abban, hogy képes egy karakter jellemének megváltozását 5 évadon keresztül végigvezetni. Walter White története egy példázat. Egy zsenitudatos fickó, aki úgy érzi többre hivatott az életben, most végre azt tapasztalja, hogy megbecsülik, amit csinál. Még ha ez éppenséggel illegális drogkereskedelem is. Más szempontból is érdekes Walt jelleme, méghozzá azért, mert kezd kialakulni egy másik énje, Heisenbergé. Azt a folyamatot követhetjük nyomon, ahogy a gonosz én felülkerekedik Walt-on.(Heisenbergnek nevezi magát Walter, amikor drogüzleteit bonyolítja). Bryan Cranston pedig briliáns, amit játszik Walter szerepében. Sikerült létrehozni egy sorozatban azt, amely nagyon kevés filmnek sikerült eddig. Nevezetesen, hogy létrehozott egy olyan karaktert, amely sem előtte, sem utána nem fog feltűnni a TV-ben vagy moziban. Cranston lényegében felismerhetetlen a szerepben, annyira szenzációsan tűnik el benne. A Breaking Bad másik erőssége, hogy nagyszerűen mozgatja a karaktereket mind az 5 évad során. Beenged a lelkivilágukba, mindent cselekvésük érthető és adekvát. Ezek a szereplők ráadásképpen egytől-egyig emlékezetes figurák, akiknek sajátos beszédmodora és viselkedése egészen fantasztikus. Meg kell említeni Walter feleségét is Skyler-t, akit nem hagytak elveszni, sőt fontos szereplővé lép elő az évadok során. De szót érdemel a Jesse-t alakító Aaron Paul is, aki egyáltalán nem játszik alárendelt szerepet Bryan Cranston mellett, sőt, igazából pozitív karakter lesz a sorozat eleji szerencsétlen bűnöző srácból. Ezt az utat kiválóan adja elő Aaron Paul.

breaking-bad.jpeg

Térjünk át az egészen frenetikus forgatókönyvre, amely párját ritkítja a televíziós történetében. Az egész sztori 62 részes. Mint azt a bevezetőben már említettem, hogy vannak sorozatok, amelyek egy filmmé állnak össze. A Breaking Bad ilyen. Vince Gilligan, (az alapötlet kitalálója) a sztorit már eleve ennyi részre tervezte, és ez meg is látszik. Nincs benne felesleges rész, elvarratlan szál, sallangmentes, szinte költői az egész széria. Nagyon komplex, csavaros a sorozat. Hatalmas ereje szerintem az, hogy Walt a legváratlanabb húzásokra képes. Minden helyzetet megold, nincs számára lehetetlen. Ezt a hangulatot kapták el remekül a forgatókönyvírók, és közben felejthetetlen párbeszédeket és zseniális egysorosokat írtak, amelyek a széria befejezése óta a popkultúra részévé váltak. A filmszerűséget jól mutatja a sorozatnak, hogy van egy rész, amelyben a két főhős, Walt és volt tanítványa Jesse szerepel csak, és egy igazi kamaradarabot kapunk, ahol megismerhetjük két szereplőnk belső érzéseit. Hol van ilyen más szériákban?! Félelmetes, amit műveltek az írók a Breaking Bad-ben! A forgatókönyv továbbá azért is briliáns, mert Walt karakterét igazán átélhetővé képes tenni. Walter White személyiségének apró jegyeit kiválóan adagolva kapja a néző, és megérti az ego elhatalmasodását ezen az elnyomott, szerencsétlen, a belekódolt ígéreteket soha nem beváltó figurán, aki elképesztően önzővé, arrogánssá válik, ahogy elismerik tehetségét.

Breaking-Bad-008.jpg

Ki kell emelnem a rendezést, mert iszonyatosan jó minden egyes részben. Ténylegesen olyan, mint amelyeket a filmekben megszokhattunk. Szenzációs kameraállások és beállítások vannak a repertoárban. A rendezők jól használják ki a tájat, hiszen minden részben kapunk nagytotálokat róluk. A természeti adottságok révén sok jelenet játszódik a sivatagban, amelyek igazi westernes, leszámolós hangulatot képesek kölcsönözni. A színeket remekül variálják, összetéveszthetetlen stílust adva a sorozatnak. Nagyon jól választották ki a rendezők a zenéket az adott jelenetekhez. Ha már a jeleneteknél tartunk, annyi emlékezetes van belőle, hogy csoda! Van belőle vicces, de főleg drámai, feszült, amelyek a Breaking Bad-et a csúcsra vitték. A főcím előtti intro-k pedig eszméletlenül izgalmasak, nagyszerűen vezetik fel a részeket vagy éppen bizonytalanítanak el bennünket, hogy aztán mindenre választ kapjunk. De a válasz nem is mindig az adott rész végén érkezik. Van olyan, amikor egy évaddal később derül fény néhány intro-ra. Csak egy szó van erre: zseniális. Egy érdekes húzással is élnek a rendezők, egy olyannal, amely a filmeknél is ritka: a flash-forward technikával. Ezek a technikai megoldások a hatalmas erősségei a sorozatnak.

A Breaking Bad befejezése óta a popkultúra részévé vált, csak úgy, mint a Maffiózók. Walter White-os pólók, bögrék rendelhetők, és az Interneten idézik egysorosait. Az AMC-n rekordokat döntött a nézettséget tekintve. A kritikusok és nézők egyaránt magasztalják. Szinte hihetetlen, hogy egy 18+-os, Amerikában kis csatornán futó sorozat ekkora sikert érjen el. A sorozat 7 Emmy-díjat, illetve 2 Golden-Globe-ot nyert. Cranston és a sorozat éppen az utolsó évadért kapott Golden-Globe-ot. Ezzel mintha a díjkiosztók rájátszottak volna arra, amelyről beszélek: olyan, mintha az egész szériát és a színészt díjazták volna az egész öt évadért, amely ugyebár egy filmnek felel meg. De, lehet csak én látom bele a dolgot.

breaking-bad-season-5-king.jpg

Mindent összevetve a Breaking Bad egy nagyszerű együttállása a kreativitásnak és a drámának. Mindenki, a színészektől kezdve a forgatókönyvírókig tökéletes munkát végeztek, amely minden idők legjobb sorozatává avanzsálta a Breaking Bad-et. A legjobb példája a sorozatok fejlődésének, és annak, hogy a minőséget nem az egyre több szemetet és remake-et gyártó Hollywoodtól kell várnunk, hanem a szériáktól.

 

True Detective

 

A legújabb őrület, amely elkapta az Internet népét, az a True Detective láz. Néhány hét leforgása alatt hatalmas kultusza lett. Nagyon sok ember nagyon sok teóriát dolgozott ki a sorozat megfejtésével kapcsolatban. A True Detective jó példa arra, hogy egy széria hogyan kezd önálló életet élni az Interneten. 8 részre minden internetező nyomozóvá válhatott. A széria jól láthatóan egy olyan tendenciát mutat fel, amelyben megnő az Internet nyújtotta kínálat. Ma már filmet vagy sorozatot nem magunkba nézünk, mert ez kibővült azzal, hogy megoszthatjuk élményeinket a közösséggel, és meg is tesszük ezt.

A sztori arról szól, hogy két zsaru, Marty Hart és Rust Cohle egy rituálisan meggyilkolt lány ügyében nyomoznak 1995-ben. Az ügyet lezárják, de 17 évvel később újra előveszik, mert egy új eset kísértetiesen hasonlít a korábbi gyilkossághoz. A két nyomozót kihallgatják, és ezzel felelevenedik a múlt…

True-Detective-101.jpg

Miben újított a sorozat? A True Detective egy újabb mérföldkő a szériák történetében. Ugyanis azzal, hogy nyolc részből áll az eddigi egyetlen évada, egy olyan hatást eredményez, mintha egy nyolc órás filmet néznénk. Ez volt az eredeti terv, sőt a második évadot szintén e logika alapján készítek el, de teljesen új szereplőkkel, új helyszínekkel. Tehát készítenek egy másik filmet. Amiben hatalmasat húzott az az, hogy az évad minden részét egy rendező valamint egy forgatókönyvíró csinálta végig, amivel egyértelműen filmszerűvé tették a sorozatot. Ez az ő víziójuk volt, amelyet nem engedtek át másnak. Az író, Nic Pizzolatto, novellákat írt és ezt a stílust átmentette a sorozatra, amely talán eredményezte azt az utat, melyet sok nézője bejárt, miszerint: túl sok mindennek tulajdonított jelentőséget. Mert a True Detective ezt a hatást érte el nézőjével: rengeteg szálat mozgatott, több potenciális gyilkost felvonultatott, amelyet megspékelt misztériummal és vallási őrülettel.

true-detective-e4-t.jpg

 

A True Detective egészen filmszerű szinte minden tekintetben. Egészen egyedi hangulata és vizuális világa bárhol felismerhető, köszönhető ez a nagyszerű fényképezésnek, amely a louisianai tájat mintegy a sorozatban megjelenő kilátástalanságot hivatott reprezentálni. Cary Fukunaga rendező a lassú történetmesélést remek ritmusváltásokkal szakítja meg. A „jó zsaru, rossz zsaru” témához is egyedien nyúl a rendező, kiforgatva azt a sablonokból. Egészen újszerű, sorozatokra nem jellemző megoldásokat is felvonultat Cary Fukunaga. Például, kép és szöveg közti feszültséget, ahol a hősök által mondott esemény a képeken máshogy jelenik meg, igazolva azt, hogy hőseink hazudnak az éppen őt kihallgatóknak. De volt más formabontó jelenet is, méghozzá a negyedik rész végén, ahol egy rajtaütést vágás nélkül láthatunk, ráadásul 6 percben! Nem gyakori megoldás a történetmesélés sem. A hőseink visszaemlékezéséből rakódik össze a történet, mely három idősíkon játszódik. Ami még megkülönbözteti a True Detective-et más sorozatoktól és közelíti a filmek felé az a színészek instruálása. Ilyen színészi alakítások csak filmekben képzelhetők el! Woody Harrelson-ról tudtuk, hogy kiváló színész, amelyet itt (is) bebizonyít, de amit Matthew McConaughey művelt Rust szerepében, az zseniális. Igazából a Rust karakterén áll vagy bukik az egész történet. A vontatott narratíva az ő lelki gyötrődést adja vissza. Ő áll erkölcsileg a legmagasabban. De ahogy McConaughey előadja az félelmetes. Lassú, kimért járása, dörmögő beszéde és az általa felvázolt sötét jövő egészen kultikussá teszik a nyomozót.

True-Detective-1x08-01.jpg

A True Detective mennybemenetelét - attól függetlenül, hogy én is imádtam – egy kicsit túlzónak tartom. Felépített egy komplett szekta hátteret, miszticizmussal megpakolta a sorozatot, de a végére csak egy sorozatgyilkosos krimi alakult ki. Félreértés ne essék, elégedett voltam a szériával, azonban nem értettem miért kellett túlnagyolni a koncepciót. De mindenképpen felüdülés egy ilyen fajta sorozat a sok helyszínelős széria után. Egy igazi kis intellektuális, kirakós feladvány a sorozat. A True Detective még egy érdekes dolgot hozott: véglegesen felkeltette a figyelmét Hollywoodnak a szériák iránt. A két színész, Woody Harrelson és Matthew McConaughey részvétele a projektben a színészek között is újítást jelentett. A jövőben számolni kell azzal, hogy egyre több A-kategóriás színész fog feltűnni sorozatokban. A True Detective második évadának egyik nyomozója állítólag Brad Pitt lesz…