Hajdu Szabolcs, a debreceni születésű rendező már a hatodik nagyjátékfilmjével jelentkezik, a Hortobágyra transzportált western történettel, a Délibábbal. A napokban visszatért szülővárosába, új filmjének díszbemutatójára, az Apollo moziba. Ha már ott volt, nem volt rest választ adni néhány kérdésre sem. Beszélt többek között az új alkotás fogadtatásáról, a forgatás nehézségeiről, valamint arról is, hogy hogyan inspirálta őt a western műfaj.

A Délibáb, szatirikus humorral átitatott, western elemeket felvonultató története a modern-kori rabszolgaságot hívatott bemutatni. Ahogyan Hajdu eddigi munkáiban, itt is szerepet kapnak önéletrajzi elemek. "1996-ban elsőéves dokumentumfilmemhez végeztem kutatást Hajdú-Bihar megyében, a szubkultúrákról. A kutakodás során rátaláltunk egy településre, ahol olyanokkal találkoztunk, kik állatok gondozásáért pénz helyett ételt és szállást kaptak." - mondta a rendező - "Később az autóban realizálódott bennünk, hogy amit láttunk, az gyakorlatilag a modern-kori rabszolgatartásnak felel meg." A történet eredete azonban itt még nem volt teljes. "Később Tar Sándor egyik novelláját olvastam, a Ház a térkép szélént, amely egy a tapasztalataimhoz hasonló történetet ír le, ami a Hortobágyon játszódott."

A fekete labdarúgó, Francis történetét a torontói filmfesztiválon mutatták be először, ahol a film fogadtatása pozitív volt, az első reakciók azonban kétfelé oszlottak. "A bemutató közönsége fehér és fekete nézőkből állt össze, és nagyon meglepett, ahogyan a két csoport értelmezte a filmet. A fehér nézők a motivációkat, a formanyelvet nézegették, de a feketék minden részletet máshogyan értelmeztek. Ők rendkívül emocionálisan élték meg a vetítést, a gegeken, amiken a fehér nézők kuncognának, ott ők szégyent éreztek, Sosem gondoltam, hogy valaki félelemmel nézheti a filmemet." A Délibáb sikeres torinói bemutatásához ez mindenképp hozzájárult, de Hajdu szerint másmilyen okokból is nyerte el sokak tetszését a film külföldön. "Magyarországon a néző már egy bizonyos elvárással ül be a filmjeimre, hiszen látta a korábbi munkáimat, arra vár, hogy megtalálja majd az újban is azt, ami a korábbiban tetszett neki. Külföldön nincsenek efféle prekoncepciók, ott a nézők beülnek a moziba és a történetmesélés módját figyelik, a fényképezést vizsgálják. Nincsenek külön vágyaik, amiknek beteljesülését várják." 

Hajdu filmje nyíltan megidézi a western zsánerét, stílusjegyeit bátran alkalmazza, ugyan az igazi műfajt nehezen lehet behatárolni. "Vonzódom a groteszkhez. A filmem mindenképpen western, még ha egy specializált formája is" - a direktor arról is mesélt, hogy konkrétan melyik western filmek inspirálták: "NDK westernfilmek, Sergio Leone spagetti westernje, valamint a Bud Spencer-Terence Hill páros filmjei, de még Bruce Lee és a Csillagok háborúja filmek is hatottak rám valamilyen szinten. Ezeknek a filmeknek a toposzai beépülnek az ember emlékezetébe, később ebből dolgozik. Azért nyúltam a westernhez, mert tetszik, hogy mindig valamilyen társadalmi probléma metaforája." 

Isaach De Bankolé rendkívül jól hozta az idegen szerepét, pedig eredetileg más játszotta volna Francis szerepét: "A színészügynökség két nevet ajánlott először, ők voltak Chiwetel Ejiofor és David Oyelowo. Azt mondták nekem, hogy belőlük éveken belül szupersztár lesz (így is lett előbbi a 12 év rabszolgaságban, utóbbi a Majmok bolygója: Lázadásban futott be), így most kellene velük dolgozni. Sajnos mindkettőjükről lemaradtunk, mert a Filmalap éppen akkor változtatott többször a filmfinanszírozáson. Isaachot Jim Stark, a producer ajánlotta végül, egy Jim Jarmusch film készítése alatt dolgozott vele együtt. Azt, hogy végül vele dolgoztunk, egy cseppet sem bántam meg, hiszen Isaach fantasztikus volt. Rendkívül karakteres arcával ki tudja tölteni a jelenetet, s ezt ki is használtuk."

A filmben van egy jelenet, amiben Kokas, az egyik rabszolgatartó a környezetét, a Hortobágyot nemes egyszerűséggel csak a fucking puszta kifejezéssel jellemezte. Hajdu elmondta, hogy ez a sor improvizáció volt, Dragos Bucur színészből egyszerűen csak kibuktak a hortobágyi forgatás nehézségei. "A helyet, ahol rögzítettük a filmet, Álomzugnak hívják. A forgatás rendkívül embert próbáló volt, tűző nap, még az árnyékban is dögmeleg volt. Ennek ellenére nem vártuk az esőt, mert utána mindig úgy felázott a talaj, hogy az összes jármű a sárba ragadt." 

Mi erre azt mondjuk, megérte a vesződést.

Fehér Tamás

(Fotó: Molnár Péter)