Az intelligens majmok által uralt planéta története alighanem legtöbbünk gyermekkorából ismerősen cseng. A saga 1963-ban indult hódító útjára, egy francia író Pierre Boulle zseniális könyvével. A remek társadalomkritikával rendelkező olvasmány eddig nyolc filmet inspirált. Az első a regény bemutatása után öt évvel érkezett, s leginkább a könyv történéseit tartalmazta. A klasszikust négy változó minőségű sequel követte, majd egy ideig senki nem nyúlt a franchisehoz a filmes világból. Ezt a csendet törte meg Tim Burton, aki 2001-ben készített egy remaket, mely természetesen magán viseli a csodabogár rendező kéznyomát, egyeseknek pont ezért nem nyerte el a tetszését. Tíz évvel később a Twentieth Century Fox stúdió állt elő a reboot ötletével, így születhetett meg a Rise of the Planet of the Apes. Az előző próbálkozásokkal ellentétben, Lázadás nem a Boulle-történetet próbálja feldolgozni, hanem egy afféle prequel, azaz előzményfilm. A kasszáknál jól szerepelt, így roboghatott is a mozikba a folytatás, a Dawn of the Planet of the Apes. Megjelenése ezen a héten volt esedékes, nem titkoltan ez szolgáltatja visszatekintő posztunk apropóját.

"2500-ban történt, hogy két társammal űrhajóba szálltam, azzal a céllal, hogy felkeressük a világűrnek azt a részét, ahol az óriáscsillag Betelgeuze uralkodik..." - ezekkel a sorokkal kezdődött Ulysse Mérou, Pierre Boulle Majmok Bolygója című tudományos fantasztikus regénye főhősének története. A világsikert jelentő Híd a Kwai folyón szerzője 1963-ban, majdnem 10 évvel a sikert elhozó irományának kiadása után fogott bele a legújabb művébe, mely három ember, egy nagy hírű tudós, egy fizikus és egy újságíró űrutazását mutatja be, céljuk egy ismeretlen naprendszer, a Betelgeuze felderítése. Amint leszállnak a bolygóra, hamarosan megdöbbentő felfedezést tesznek: ezen a planétán nem az emberi faj az evolúció csúcsa, de még csak nem is csápos zöld űrlények a bolygó urai. Ezen a helyen a majom bír felsőbbrendű tulajdonságokkal, képes a beszédre, gondolkodásra, s az emberszabásúak Föld bolygón betöltött szerepét az emberekre ruházták. Nyáladzó, csaholó állatias emberek. A felcserélődött viszonyok veszélyt jelentenek a látogatókra nézve, Ulysse Mérou-t ketrecbe zárják, laboratóriumi kísérleti alanynak szánva. A férfinek ilyen körülmények között kell bemutatni intelligenciáját és tisztázni helyzetét, hogy elnyerhesse szabadságát. 

Az alapmű nem véletlenül került rengetegszer újradolgozásra. Az ötlet rendkívül leleményes, a regény maga pedig csípős társadalomkritikát állít fel. A Soror bolygó társadalma az emberiség inverze, ezáltal nagyon invenciózusan parodizálja a polgári társadalom néhány jellemzőjét. A kötet vége csattanóval zárul, mely nemcsak hogy elgondolkodtat, de ijesztő jövőképet állít az emberiség elé. 

Az 1968-as azonos című film ezeket a jellemvonásokat igyekszik alapul venni. A történet nagyrészt megegyezik, vagy csak néha tér el a könyv cselekményétől. A nagyszerű Charlton Heston által alakított George Taylor ugyanúgy csöppen bele a majmok társadalmába, mint regénybéli ikertestvére. A film sikere abban rejlik, hogy a könyv társadalomkritikáját sikerült átmenteni, így az is hasonló tanulságot vonhat le, aki csak a feldolgozást látta. Mindenesetre mindkét műben a majmok társadalma kasztrendszerre bomlik. Gorillák, csimpánzok és orángutánok ebben a hierarchikus sorrendben élnek. De még micsoda hierarchiában! Bár állítólag az orángutánok testesítik meg a bölcsességet s ők a szellemi vezetők, mégis legtöbbször szemellenzős, demagóg módon vezetik orruknál fogva a majmokat, ez pedig tagadhatatlanul a mi vezetőink és szocializációnk berendezkedésének metaforája lehet. Dr. Zaius ikonikus alakja is itt tűnik fel először, az igazságok bölcs elhallgatójáé, ő lesz majd ki megfogalmazza az egyetemes tézist, az emberiségről: önzésünk és önpusztító mivoltunk a megsemmisülésünkhöz vezet majd.

Ezek a tanok örök érvényűvé teszik a filmet, üzenete állandó, a filmek sorában örök klasszikus, a sci-fi rajongóknak pedig igazi mementó. Éppen ezért nem meglepő, hogy sikerén felbuzdulva négy kistestvér is érkezett, melyek kacifántos sztorivonalát nem sokan vették be, így nem nagyon ragadtak meg az emlékezetben úgy, mint az első rész. Évtizedeken át többnyire csend honolt a Majmok bolygójának háza tájékán, időközben készült belőle sorozat, valamint animációs film is, de ezek sem arattak nagy sikert. Ugyanez mondható el Tim Burton feldolgozásáról is, mely igencsak mérsékelt sikert aratott. A direktor - ugyan papíron a klasszikus remakejének elkészítésére volt hivatott - elképzelései merőben mások voltak a Majmok bolygója sztoriról, mint az eredetinek. A feldolgozás így hát olyannyira félre sikerült, hogy nem sok néző volt, ki ne ráncolta volna szemöldökét megtekintése közben. Ha valaki a Majmok bolygójával ismerkedne, nem ez a variáció az ajánlatos erre a nemes célra.

Annál inkább tudnám a 2011-es rebootot, a Rise of the Planet of the Apes-t. A jogok birtokosa a 20th Century Fox gondolt egyet és úgy döntött, újra megpróbálkozik az intelligens makik történetének mozivászonra vitelével. Bár semmiképp nem volt könnyű dolguk - kezdésnek ki kellett kalapálni a franchiseon a Tim Burton remake által ejtett csorbát - nem játszhatták ki újra ugyanazokat a kártyákat, melyet elődeik. Valami újra volt szükség, egy másfajta szemléletre. A Lázadás sikerrel vette az akadályokat, az egész mozira egy újfajta, modern szellemiség volt jellemző, úgy hogy a régi értékek még mindig ott lebegtek a filmben. Az új film Will Rodman tudós(James Franco) történetét meséli el, ki egy San Francisco-i laboratóriumban végez kísérleteket majmokon (Ó, az irónia), az Alzheimer-gyógyszer kikutatásának érdekében. Az egyik makival már rögtön a film legelején áttörést ér el, ezért nyomban szalad is a bizottsághoz, hogy bemutassa a sikerét, a dolgok azonban rosszul sülnek el, a csimpánz megvadul és végezni kell vele. Később kiderül, újszülött kölykének megóvása érdekében tombolt csupán. Mit lehet tenni, Will hazaviszi a kis majmot, kinek a Caesar nevet adja. Belevág felnevelésébe, de hamar rájön, hogy a majom jóval intelligensebb mint fajtársai, jelnyelven beszél, érti az emberi szavakat. Évek múltán Caesar egyre okosabb, egy alkalommal megmenti Will alzheimeres apját, ki megroncsolta a szomszéd kocsiját, ám túl messzire megy; leharapja a mérges férfi ujját, ezért a majomsintértelepre kell mennie. Ott úgy érzi gazdája elhagyta, öntudatra ébred, s a laborból lopott szer segítségével a többi majmot is magához hasonlóan okossá teszi, kitörnek a telepről és fellázadnak az emberek ellen. 

Nagy sikert ért el a kasszáknál, mert bár sokat nem bízott a véletlenre, a történet nem az a csavaros körömrágós, inkább a jól bejáratott, mégis újat húzott, modernebb köntösbe helyezte a sztorit, és ténylegesen defibrillálta a franchiset, igazi jó reboot. Ezzel gyakorlatilag megágyazott a folytatásnak, a héten mozikba érkező Dawn of the Planet of the Apesnek, melyről külön cikkben is szót fogunk ejteni még a hét folyamán a blogon. 

Miért jelentős hát A majmok bolygója? Nos, nézzük csak, vegyük sorra: a modern sci-fi egyik alapköve, társadalomkritikája, üzenete örök és állandó, méltón becsatlakozik az emberiség nagy találmányai közé, no nem a gőzgépre, a rubik-kockára gondolok... Star Wars, Gyűrűk ura és társai, szóval itt foglal helyet. Fontos történet, melyet fontos ismerni, hiszen időről időre emlékeztet bennünket: beszélő, kísérletező, okoskodó majmok? Igazából mind azok vagyunk. 

Fehér Tamás