Steven Spielberg a Lincoln és a Hadak útján forgatása után újra történelmi témában alkotott, ezúttal a Coen fivérek forgatókönyvéből. A Kémek hídja egy igaz történetet elevenít meg, mely az 1960-as években zajlott le, a Hidegháború alatt. Egy nagyrészt Németországban játszódó, szovjetekről (is) szóló, ám mégis ízig-vérig amerikai rege, az igazságosságról és az egyenlőségről. Nem csalódtunk Spielbergben. 

James Britt Donovan, amerikai ügyvéd, politikai navigátor, az ő története a Kémek hídja. A hidegháború alatt orosz kémet (Mark Rylance) fognak el Amerikában, hiába vallatják, nem árul el semmit, a hazaszeretete elkötelezett. Nincs más hátra, mint lezavarni egy formális tárgyalást, amiben halálra ítélik, ezt várja legalábbis az amerikai polgárok nagy része. De James Donovan (Tom Hanks) nem így látja a helyzetet, szerinte mindenkinek kijár a védelem és az egyenlőség az igazságszolgáltatásban, legyen az szovjet, vagy amerikai. Ő az ügyvéd, akit kirendelnek a kém védelmére, ki is harcolja, hogy Rudolf Abel életben maradjon, kivívva ezzel az amerikaiak ellenszenvét. 

Később kiderül, hogy Donovannek igaza volt, hiszen Abelből cserealap lehet, amikor az oroszok elfognak egy amerikai kémet, Francis Gary Powers-t, miközben az éppen szovjet területeket derít fel egy repülőgépről. Rudolf Abelért cserébe az amerikaiak visszakaphatják Powers-t, ám sietniük kell, nehogy a szovjetek információt csikarhassanak ki belőle. A CIA az Abelt már korábban nagy vehemenciával védő Donovant jelöli ki a feladatra, el kell utaznia Berlinbe, ahol lebonyolíthatják az ügyletet. Donovan megkezdi a német fővárosban, ahol a helyzet pattanásig feszült, a szemben álló felek akármikor egymás torkának ugorhatnak, és éppen épül a berlini fal. 

A Kémek hídja egy percre sem tagadhatná le, hogy hollywoodi szuperprodukció. James Donovan igaz története egy ember árral szembeni küzdelmét mutatja be az egyenlőségért. Egy konfliktusokkal sújtott, igazságtalan világban próbál igazságos lenni, és igyekezeteivel megmutatja, hogy az emberélet akkor is értékes, amikor milliók néznek egymással szembe, és az otthonok bármelyik pillanatban csatatérré változhatnak. 

Az alapvető problémám a Kémek hídjával nem is az üzenete volt, hiszen igaz történeten alapul. Donovan erőfeszítéseiről értesülni valóban felemelő, Spielberg új alkotásának azonban minden képkockája pátosszal itatott, néhány ponton már egészen émelyítő mennyiségben. A hidegháború szörnyűségeit szinte teljes mértékben kizárja a rendező, a fókusz Tom Hanks karakterére vetül, aki szuperhősöket megszégyenítő erkölcsösséggel szolgáltat igazságot. Örökké optimista, nem törik meg. Személye nem árnyalt, ő csupán a moralitás megtestesítője. A Kémek hídjában nincsenek is igazán karakterek, inkább sztereotípiák vannak, az oroszok természetesen kapnak rendesen, de az amerikaiak sem ússzák meg. Ebben a világban csak fekete és fehér létezik, a szovjet kém is jó fej, és természetesen végletekig hazafi.

Amíg a filmet néztem, azt éreztem, hogy a mozijegyem áráért egy ezerszer lerágott csontot kaptam, az 'igazság bajnoka kiharcolja igazát, még ha egy világ is van ellene' című tipikus hollywoodi sztorit. A Kémek hídja egy figyelemreméltó igaz sztori alapján íródott a Hidegháború idejéből, de sajnos a körítés, mellyel Spielberg és Coen fivérek tálalták ezt a történetet, súlytalanná és mesterkéltté tette. Aki még nem unja már ezt a jól ismert sablont, annak minden bizonnyal tetszeni fog a Kémek hídja, én speciel nem vagyok nagy híve az ismétléseknek. 

Fehér Tamás