Mi sem bizonyítja jobban a szóban forgó személy nagyságát, mint az a tény, hogy még csak a második filmjét vizsgáljuk, mégis egy újabb örök érvényű klasszikusba ütközünk. A sebhelyesarcú rendezői munkálatait ugyan más látta el, a forgatókönyvet azonban ő írta, ezzel előkészítve későbbi karrierjét és megteremtve a valaha volt egyik legjobb gengszter-drámát. 

2.rész: A sebhelyesarcú - Írta: Fehér Tamás

Ha a Sebhelyesarcút emlegetjük, az első dolog ami az emberek eszébe jut, az a következő trió: Brian De Palma kiváló rendezése, Oliver Stone erős sztorija és Al Pacino sokkoló alakítása, mint Tony Montana a kubai emigránsból lett kokain-báró. A történet szorosan követi Tony útját, az első lépéseitől Amerikában, egészen a kokaingőzös, puskaporos végkifejletig. Itt aztán nincs megállás, mellébeszéd, a főszereplővel együtt járjuk be az alvilágot, mely néha a végletekig kegyetlen és aljas. 

Oliver Stone ekkoriban maga is kábítószer-függéssel küzdött. A háború alatt látta a katonákat, ahogyan drogokat használnak, neki pedig azelőtt soha nem volt dolga ilyennel, úgyhogy kipróbálta. "... csak beraktunk egy kis Jim Morrisont, vagy Jimi Hendrixet, és szívtuk az anyagot. Őrület volt az egész." - mondja egy interjú során - "... de aztán elegem lett. Megszakítottam a Los Angeles-i kapcsolataimat, elutaztam Párizsba, kivettem egy apartmant és megírtam a Sebhelyesarcút." Stone ekkor végzett a függőségével, de tapasztalatai sok mindenben segítségére voltak Tony Montana karakterének megalkotásában. 

- Mi az, ami kijár neked, Tony? - A világ, fiú... és minden ami benne van.

A 80'-as évek elején a film producere, Michael Berg állt elő azzal az ötlettel, hogy az 1932-es Al Capone történetén alapuló Sebhelyesarcút fel kell dolgozni. De helyezzük át a jelenbe, tette hozzá Sidney Lumet az akkoriban a projekten dolgozó rendező. Végül utóbbi otthagyta a tervet, ekkor jött a képbe Oliver Stone és Brian De Palma - akinek annyira tetszett az ötlet, hogy kilépett a Flashdance forgatásáról ezért -, majd később Al Pacino. Stone a klasszikus szesztilalom-idei gengsztertörténetet áthelyezte a ragyogó Miamiba, a Caponéről mintázott karaktert pedig kubai emigránssá formálta és indulhatott is a forgatás. 

A film gerincéül szolgáló Antonio Montana karaktere egyszerűen zseniális. Amellett, hogy az egyik legjobb gonosz karakter, nagyon emberi, mohó, kapzsi és önző. Senki nem állhat az útjába, mert aki mégis, csúnya véget ér, legyen az barát vagy ellenség. Megállíthatatlanul tör fel a ranglétrán, s közben úgy szórja az emlékezetesebbnél emlékezetesebb beszólásokat, mintha csak pisztolyából lövöldözné azokat. Emellett pedig azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy Al Pacino a legjobb választás erre a szereplőre, aki élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. Talán nincs is más ember, aki ilyen intenzitással, átéléssel tudná nyújtani ezt a romlott figurát. Még ha csak az ő játékát figyelhetnénk 90 percen keresztül, már az is elég lenne, de az összképet olyan színészek teszik még színesebbé, mint Michelle Pfeiffer, Steven Bauer, Robert Loggia és Mary Elizabeth Mastrantonio. 

Montana cinkostársa lehetne a filmet klasszikussá tévő tényezők listáján az atmoszféra is, mely száz százalékosan klappol a történethez. A direktor példásan gondoskodott erről a kitűnő érzékkel történő zenékkel (á la Giorgio Moroder, aki egyszer már bevált Oliver Stonenál, Éjféli Expressz - 1 Oscar díjat zsebelt be.), jól eltalált helyszínekkel, gondos kameramozgással. Ezeknek az összetevőknek a memorábilis tánca ez, egy olyan legendás befejezéssel megspékelve, ami felejthetetlen a nézőnek. 

Ám hiába mindez, az alkotás a pénztárnál is bukott, a kritikusok csak a Keresztapa sikerét meglovagolni vágyó agresszív mozinak vélték. Ennek ellenére mára a filmipar legnagyobbjai közé emelkedett, Stone pályája még csak ekkor kezdődött, Brian De Palma pedig még jó pár sikeres filmet rendezett, köztük a gengszterfilmek világában hasonlóan alapműnek számító Aki legyőzte Al Capone-t, vagy a Carlito útját. Oliver Stone ekkor még csak egy filmet rendezett (A kéz) , de a Sebhelyesarcú forgatásán jó néhány praktikát tanult meg De Palmától. Ezeket használta 1985-ben, a Salvador forgatásán is, ami már jóval nagyobb siker lett, újabb akadémiai jelölést is hozott neki. 

Fehér Tamás