Michael Dobbs, az angol konzervatív politikus '89-ben egy feszült politikai-krimivel, a House of Cards című regénnyel debütált mint író, s kevesebb mint öt év alatt trilógiává is bővítette azt. A BBC hamar lecsapott mind a három könyvre, elkészített belőle három minőségi mini-sorozatot, amit imádott mind a sajtó, mind a közönség, de azóta mondhatjuk szinte teljesen feledésbe merült. Ez idáig...

Ugyanis Beau Willimon - akinek a nevével két éve "A hatalom árnyékában" című George Clooney dráma kapcsán már találkozhattunk -, valamint David Fincher 2011 elején felfigyelt a BBC volt népszerű sorozatára és adaptálta azt az amerikai viszonyokra. "Ez a jövő, a TV mostantól sosem lesz olyan mint volt" - mondta Beau Willimon azután, hogy hosszas tárgyalások után a sorozat a Netflix online "videotékához" került, mert egyik amerikai csatorna sem merte bevállalni.

Mi a Netflix?

A Netflix egy amerikai online on-demand videószolgáltató. A szolgáltatás előnye az, hogy az előfizetőnek csak szimplán fel kell keresnie a Netflix honlapját, vagy le kell töltenie a Netflix programját a smart tévéjére és máris több ezer film és sorozat közül válogathat, amiket akkor néz meg amikor csak akar. A szolgáltatónak jelenleg több mint 35 millió előfizetője van világszerte: "Az eredetileg csak az USA-ban és Kanadában elérhető Netflix átalánydíjas videószolgáltatás ma már az Egyesült Királyságban, Írországban, Norvégiában, Dániában, Svédországban és Finnországban is előfizethető, hozzájuk csatlakozik most a 15 milliós Hollandia is."  - írta a HVG. 

Nagy hiba volt részükről. Fincher olyanokat csábított a stábhoz mint Eric Roth, Allen Coulter, James Foley vagy Joel Schumacher - akit aztán tényleg nem kell senkinek sem bemutatni. Willimon pedig csak csinálta azt amihez igazán ért: írt. Mégpedig zseniálisan. Az általa íródott - már említett - Clooney film is ütős, de véleményem szerint nem áll össze egy olyan fajta mesterművé mint ez a széria. Ez ugyanis összeáll. Persze olyan színészek segítségével mint Kevin Spacey, Robin Wright, Kate Mara, Michael Kelly vagy Corey Stoll. 

A sztori a Spacey által alakított Frank Underwood körül forog, aki "a “majority whip” pozíciót tölti be a képviselőházban. Ez azt jelenti, hogy ő a többségben lévő frakció második embere, és ő felel azért, hogy a napirendre kerülő törvényjavaslatok megkapják a szükséges támogatást" - magyarázza Pethő András. Felesége - a Robin Wright alakította -, Claire Underwood pedig egy alapítvány vezetője. De rajtuk és a politikusokon kívül a sorozat felvonultat még egy sor újságírót - akik az évad során egyre csak nehezítik a főhős dolgát -, valamint lobbistát, prostit, iparmágnást, na és egy kemény szakszervezeti vezetőt is, akit könnyűszerrel tapos el hősünk. 

Spacey karaktere - akinek a befolyása ebben az elnöki ciklusban már nem csak a képviselők körében, hanem a Fehér Házban is elég jelentős - tökéletesen modellezi az ambiciózus, néhol cinikus, nem túl korrekt, ám nagyon is emberi politikust, aki ha kell, még a bűncselekménytől sem riad vissza, hogy elérje célját, persze máskor az elég is ha felvetet valakit egy elit egyetemre, cserébe a szabad világ második legbefolyásosabb pozíciójáért. Kevin Spacey élete egyik legjobb alakítását hozza ebben a szerepben - pedig azért van már mögötte pár felejthetetlen -, lerombolja az úgynevezett negyedik falat,  néha kitekint a néző irányába - akárcsak Belmondo a Kifulladásigban - elmond egy-egy a szituációhoz odavágó hasonlatot, és máris érzékelteti a nézővel, hogy a vele szemben álló palimadárnak nincs túl sok keresnivalója. 

Spacey mellett még persze kiválóan teljesít Robin Wright, Kate Mara, Corey Stoll vagy a mellékszereplők közül Reg E. Cathey, Gerald McRaney és Al Sapienza. De - fontos kiemelni - nem csak miattuk beszélünk most az év sorozatáról - ami tegnapelőtt mondhatjuk történelmet írt azzal, hogy kilenc jelölést szedett össze az Emmytől -, hanem egy olyan figura miatt is mint Beau Willimon. Pedig sokan olyanokkal vádolták a szériát, hogy elég lassú iramú és néhol lapossá válik. Szerintem épp ellenkezőleg. Willimon nagyszerű dramaturgiát vitt a sorozatba, minden egyes részben behoz egy-két jól irányzott fordulatot valamint egyre közelebb hozza a néző számára a karaktereket, akikkel egy idő után már nem is nehéz azonosulni. Az utolsó négy részről pedig inkább ne is beszéljünk...

Persze ezen felül még dicsérhetnénk azt a magas színvonalú operatőri-, rendezői munkát - ami egytől egyig minden epizódot jellemez -, vagy a berendezőket, öltöztetőket, világosítókat - akik hihetetlenül autentikus washingtoni környezetet varázsoltak Baltimoreból -, és persze a producereket, akiről általában nem cikkeznek annyit az újságok, de munkájuk nélkül aligha születne meg egy ilyen nagyszerű sorozat, mint a House of Cards. Mert ez tényleg az. Nagyszerű. De vajon mit mondana Frank Underwood? 

Komoróczy Tibor