Clint Eastwood minden idők egyik legjobb rendezőjévé avanzsált. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Gran Torino című drámája. Eastwood nagyszerű színészi karrierje mellett rendezni is el kezdett a 70-es években. Sok filmet rendezett, köztük sok rosszat, de ezek a filmek mind kellettek ahhoz, hogy végül elérje azt a szintet, amely megkülönbözteti őt más rendezőktől. A Nincs bocsánat című filmje után indult be igazán rendezői karrierje. Számtalan kiváló alkotás fűzhető a nevéhez, de szerintem ezek közül a legjobb a Gran Torino.

 Miért a Gran Torino? Merülhet fel mindenkiben a kérdés, hiszen ez a mestermű nem volt agyonreklámozva, kevesebben ismerik, mint például a Millió dolláros bébit. A válasz pedig egyértelmű: Eastwood ebben a filmjében meghaladja önmagát.  A Gran Torino egy olyan komplex filmélmény, amelyet még nem láthattunk a mestertől. Ez a film rengeteg dologról szól, és ezek zseniálisan vannak kibontva és megválaszolva. Szól az öregségről, a vezeklésről, a globalizációról, a különféle bűnöző bandák megjelenéséről, mester és tanuló viszonyáról. Mindezek finoman, egymásra rendezve jelennek meg a filmben, nem pedig a néző arcába vannak mondva.

A történet főszereplője Walt Kowalski koreai háborús veterán, aki már egy ideje nyugdíjas éveit éli. Családjával megromlott a viszonya. A szomszédjába költözik egy hmong család. A család férfitagja, Tao, egy hmong banda nyomására megpróbálja ellopni Kowalski Gran Torino-ját, amelyet az öregember megakadályoz. Ezután Tao-nak le kell rónia büntetését Kowalski-nál.

A Gran Torino már, mint az autó, az amerikaiság jelképe. Kowalski metaforája. Maga Kowalski nem tősgyökeres amerikai, de amerikainak vallhatja magát, mert már elsajátította az ottani életformát. Amikor Tao elkezd vezekelni nála, erre próbálja őt megtanítani. Kowalski-nak különböző események során rá kell jönni, hogy ez már nem az az Amerika, amelyben ő leélt 80 évet. Megindult a globalizáció, népek „vándorolnak”. Az ő Amerikája annyi, ameddig a kertje terjed. Kowalski azonban le tudja küzdeni kezdetleges xenofób érzéseit és barátságot köt Tao-val illetve családjával. A hmong banda támadásait Kowalski saját hibájaként fogja fel. Úgy érzi, vezekelnie kell a Koreában megölt fiatal emberekért. Fegyvert ragad és igazságot oszt, de a film vége valami olyan fordulat, valami olyan élmény, amelyet senki el sem tud képzelni.

Clint Eastwood egy kőkemény republikánus, fegyverpártoló ember. Éppen ezért hihetetlen ez a filmje is. Egyszerűen elgondolni sem lehet, hogy tud ehhez hasonló, szabad szellemű, nem behatárolt filmet rendezni. Zseniálisan, nem kimondva van jelen az amerikai baloldal és jobboldal ellentéte. Szokták mondani, hogy Eastwood a Nincs Bocsánattal elbúcsúztatta a westernekből ismert karakterét, Szőkét. A Gran Torino-val pedig elbúcsúztatta Piszkos Harry-t, a másik emblematikus figuráját. A Nincs bocsánat után nincs értelme westernt, a Gran Torino után nincs értelme bosszúálló alkotást készíteni, mert a rendező lényegében lezárta a két műfajt.

Annyi mindent lehetne még írni a filmről, de persze nem akarom elrontani az élményt senkinek. Számomra a Gran Torino több mint egy film. Olyan reflektálás társadalmunkra, világunkra, amelyet én még nem láttam más filmben. Minden olyan néző számára ajánlott, aki érzékeny a mai világunkra szétesésére.

Gaál Csaba