A videótékásból lett művészt sokkolta, mi kollektív izgalomban pancsoltunk, miszerint T. új westernjének (The Hateful Eight) szkriptje kiszivárgott a netre. “I’m very, very depressed,” - mondta akkor az immár 51 éves zseni, s le is tett arról, hogy megfilmesítse a projektet. Ez már minket sem érintett boldogan, s szomorúan szemléltük ahogy a forrófejű direktor értelmetlen hajszát indít az áruló (Michael Madsen, Bruce Dern, Tim Roth?) felkutatására, valamint pert kezdeményez a bűnös blog ellen, mely szerinte jogtalanul cselekedett mikor kirakta az első draftot. Az előbbi nem jó dolog, az inkvizíciós logikát jómagam elvetem, az viszont teljesen érthető, hogy ha valóban visszaélt valamilyen módon az oldal akkor kártalanítsa sanyarú sorsú kárvallottunkat, már ha egyáltalán jelent ez neki valamit. Az utóbbi ügy most megrekedni látszik, T. is kezd fölocsúdni a traumából, s egy szükségszerű átírás után a kiadáson gondolkodik. Amondó vagyok: ne tegye! Mr. T., tisztában vagyok vele, hogy mennyire derogál önnek ezek után filmre vinni a sztorit, de azt javaslom ezegyszer tegye félre elveit és ragadjon kamerát!

Nem kétlem persze, hogy egy vaskos papírfüzér a globalizált világban nem aratna e hatalmas sikert, millió és millió és nem túlzok ha azt mondom még ennél is több figura polcán roskadna, s később szétolvasva várna majd arra, hogy a régi birtokos valami reinkarnációja újra lapozza. Míg egyszer végleg átadná magát az enyészetnek. Száz-százötven év és kész. Ez csak egy ponyva nem? Mióta Diane Keaton mint Mary Wilkie tudatta, hogy szimplán a forgatókönyvek regénnyé fabrikációja is jól fizet, azóta nem is aggódhatunk amiatt, hogy ön nem járna e jól a dologgal. Bár jobb ha az eszében tartja azt amire az előbb céloztam: a könyvpiacon a The Hateful Eight csupán egy jó kis ponyva lesz. Kiröhög ha a Ponyvaregénnyel példálózok? Mert őt is elolvashatjuk százszor (nagy élmény, semmi kétség), de sosem lesz képes arra, mint a film. A könyvben sosem fog úgy táncolni Travolta és Uma mint a vásznon, és tudom, hogy Willis úr sem fog az zebrán úgy manőverezni, mint ahogy. Mert miként ön képes megjeleníteni a dolgokat, az tényleg egyedülálló, s a mai igencsak szürke hollywoodi repertoárból az ön filmjei azok amiket érdemesnek találunk egyáltalán említésre. Nem akarnék túlzásokba vagy felesleges ajnározásba esni, de ez a harcihelyzet. 

Úgyhogy - Frank Underwood szavaival élve - arra kérem: döntsön saját belátása szerint, hogy megcsinálja e vagy sem, de semmi esetben se okozzon nekem, pontosabban annak a pár százezer fanatikusnak csalódást. Hangsúly a második tagmondaton: ne okozzon csalódást. 

Baráti üdvözlettel,

Komoróczy T.