Egy ideje feltűnt nekem, hogy a film-és sorozattörténetében négy olyan titkos ügynök vagy kormányügynök is van, akiknek J. B. a monogramja. Ez jó apropónak tűnt számomra, hogy írjak ezekről a hősökről. Nem fogok rangsort felállítani köztük, inkább időrendben haladok.

James Bond

Ő az a titkos ügynök, akit nem kell bemutatni senkinek. Olyan legenda övezi, akkora ikon, mint kevesen a filmtörténetben. James Bond karakterét Ian Fleming találta ki, több regényt illetve novellát írt ügynöke főszerepelésével. Eezekből az írásokból eddig összesen 23 filmet készítettek. Jómagam nem vagyok nagy Bond-rajongó, de el kell ismerni, hogy megkerülhetetlen alak a filmes kánonban.

Az első alkotás 1962-ben készült, melynek címe Dr. No, és a főszerepet Sean Connery játszotta. A skót színész még hat alkalommal játszotta el a Bond szerepét nagy sikerrel. Connery elképesztően laza, lezser, lubickol James Bond bőrében. Véleményem szerint ő neki állt a legjobban a karakter és talán a legjobb Bond-filmek is az ő főszereplésével születtek. Az ekkor elkészített alkotások igazi kalandfilmek voltak. Bond figurája pedig a helyén volt kezelve, önmaga karikatúrája volt. Hiszen valljuk be: a sztorikat nem lehet komolyan venni, de a Connery-filmek pont erről szóltak, erre reflektáltak. Ezekben a filmekben alakultak ki Bond-hoz tartozó toposzok, amelyek legendássá tették alakját. Mostanában viszont egyre komolyabban veszik a karaktert, egyre több toposzt hagynak el, ami szerintem árt a Bond-filmeknek.

Összesen eddig hat színész játszotta el a legendás ügynök szerepét, napjainkban Daniel Craig hozza a figurát. A Sean Connery után készült filmekből sajnos keveset láttam, azt azonban leszűrtem, hogy kezdett romlani a Bond nimbusza. Pierce Brosnan-nél már a Bond a filmek átcsaptak akciófilmekbe, nem igazán tetszettek. A Daniel Craig-el készült Casino Royale nézhető volt, a másik pedig csapnivaló, mondhatnám pocsék volt. Viszont a Skyfall számomra kellemes meglepetést okozott. Végre Bond motivációit, élettörténetét is megismerhettük. Nagy kérdés, hogy ebbe az irányba fog haladni a sztori vagy az akciófilmes felé. Én egy harmadikat választanék: vissza kéne térni a gyökerekhez, és a Connery-féle koncepciót továbbvinni.

Josselin Beaumont

Joss Beaumont az, aki „csak” egy filmben (de milyen hatalmas filmben) tűnt fel a vásznon, és írta be magát a filmtörténetbe. Beaumont azt az ügynök típust testesíti meg, akit a saját kormánya írt le. Joss-t politikai okokra hivatkozva saját sorsára hagyták egy idegen országban, ahonnan megszökött, és bosszúszomjasan tért vissza Párizsba, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon az őt eláruló emberekkel.

Aki nem tudná, A profi című filmről van szó, amely 1981-ben készült Jean-Paul Belmondo-val a főszerepben. Beaumont karaktere olyan, mint maga a film: vicces, miközben nagyon drámai. Szívszorító végig nézni az utolsó jelenetet, egyre csak azt, várva, hogy mikor éri el a helikoptert. Szerintem Joss esetében elmondható, hogy sokkal hitelesebb az ő profizmusa, mint James Bond-é. Egyrészt kapunk utalást a kiképzésére, és elhangzik a filmben, hogy ténylegesen ő a legjobb ügynöke Franciaországnak. Másrészt ismerjük a hátterét, ismerjük a motivációját. Innen meríti erejét a francia rendőrség és titkosszolgálat elleni hihetetlenül precíz és profi játszmájához, ahol mindig egy lépéssel előrébb jár mindenkinél. Maga a film pedig briliáns, remek jelenetekkel, nagyon jó és vicces párbeszédekkel van tele. Utánozhatatlan, lenyűgöző a stílusa, akárcsak Beaumont-é.

Jason Bourne

Bourne-t Bond-hoz hasonlóan „adaptálták” a filmvászonra Robert Ludlum nagysikerű regényeiből. Bourne karaktere eddig három olyan filmben jelent meg, amelyek kötődnek egymáshoz történetileg. Jó kis filmek ezek, de néha megmosolyogtató helyzetek, jelenetek vannak bennük.

A Bourne-sorozat már meglévő klisékből építkezik. Jason Bourne egy amnéziás fickó, aki a részek alatt jön rá szinte emberfeletti képességeire. Egyrészről egy halálos fegyver, másrészről pedig egy balek, akit a saját ügynöksége minden lehetséges módon megpróbál eltűntetni. Bourne azonban mindent túlél.

Jason Bourne és James Bond között nagy a hasonlóság. Mindketten azt a fajta a kémlétet élik, amelyre mindenki vágyik. Vagy legalábbis ahogy az emberek elképzelik ezt az életmódot. Bourne történetei szerintem hiteltelenek. Nem tudom milyen pontosan, hogy milyen élet lehet a titkos ügynöké, de az biztos, hogy nem ilyen. A Bourne-sztorik végtelenül izgalmasak, kalandosak. A hősünk már-már halhatatlan, minden zárkombinációhoz ért, nem lehet meglepetésszerűen rajtaütni, de ha mégis sikerül, akkor sem tudják legyőzni. Ez a fajta hozzáállás, ha nem is, nevetséges, de komolytalan. Bourne- nak és a hozzá hasonló hősöknek nincsenek morális gondjai. A kormány vagy kormányügynökség felhatalmazására bárkit, mindenféle ok nélkül megölhetnek, ha úgy tartja kedvük, ezzel felrúgva minden emberi jogot valamint törvényességet.

Bourne egy jellemtelen figura. Nincsenek érzései, nincs már meg az az identitása, amely a szolgálat előtt megvolt. Ha nézünk egy sorozatot vagy filmet, amelyben egy ügynök verekszik, biztos feltűnik valami. Elsősorban persze az, hogy hősünk győz. De fontos a verekedési stílusa. Pontosabban annak hiánya. Nem kötődik semmilyen harcművészethez, a lényeg az ellenség likvidálása bármi áron.

A fentebb említett okok miatt mondom azt, hogy Bourne már egy más kategória James Bond-hoz és Beaumont-hoz képest. Ha korábbi Bond- részeket nézzük, akkor azok – mint említettem – szórakoztatóak, Beaumont sztorija pedig elfogadható hitelesnek. A Bourne történetek jobban megfelelnek a mai modern kor erőszakosságának. Kevés sztori, rengeteg lövöldözés és autós üldözés valamint gyilkosságok sorozata. (Ha a kéméletet akar valaki nézni a vásznon, akkor A mások élete című zseniális német alkotást illetve a Személyazonosság című angol filmet ajánlanám.)

Jack Bauer

Jack Bauer a listán szereplők közül az egyetlen a sorozat műfajában szereplő ügynök, a 24 című széria főhőse. A 24 valós időben játszódik, minden évada 24 részből áll, és minden rész egy órának felel meg, vagyis egy évad egy nap történetét dolgozza fel. A sorozat lebilincselően izgalmas, fordulatos. Hőseink nehéz morális döntéseket hoznak meg másodpercek alatt, miközben a néző együtt izgul velük a képernyő előtt. Tapasztalatból írom le, hogy a 24 az a sorozat, amely alkalmas arra, hogy a napi teendőit ne végezd el. Annyira nézni akarod, annyira kíváncsi vagy rá mi történik a következő részben, hogy azon veszed észre magad, hogy egy nap alatt megnézel akár 10 részt is belőle. Felbontja a kapcsolatot a külvilággal. Amíg nézed, nem tartasz szünetet, alig beszélsz családtagjaiddal. Nekem legalábbis voltak ilyen jellegű problémáim. A 24 hihetetlen mértékű függőséget képez okozni, talán jobban, mint bármelyik széria. A 24 első két évada frenetikus volt, a következő évadok a széria által hozott klisékkel dolgoztak, de a 7. és 8. évad újra felüdülést jelentett, nekem legalábbis.

De most térjünk át Jack Bauer-re! Jack az a karakter, akivel végtelenül azonosulni lehet, hiszen morálisan ő van a legmagasabb szinten. Minden egyes döntése elképesztően nehéz, de mindig helyesen dönt. Mindig képes átlátni a helyzetet hatalmas tapasztalata miatt. Jack Amerika iránti hűsége kikezdhetetlen. A hazája többször elárulja, de mindvégig lojális marad hozzá. Nehéz megfogni a karakterét: úgy tűnik, hogy az évadok során egyre érzéketlenebb, miközben néhány helyzetben megmutatja, hogy érző szíve van. Jack egy tökéletes ügynök, a CTU (Terrorelhárítás) legjobbja. Ebből kifolyólag szinte bármit megtehet, ha terepen van, mert a CTU és bizonyos esetekben maga az elnök is bízik benne. Bauer azért is kiváló ügynök, mert teljesen ki van zsigerelve a 2. évadtól kezdve. Elveszti családját, kicsúszik lába alól a talaj minden értelemben. Ő az az ügynök, akit a kormánya, ha baj van, akkor elővesz, majd ha már nem kell, akkor eldob. A sorozatban óriási dilemmát jelent a terroristagyanús személyek kihallgatása. Bauer minden évadba egyre durvább eszközökkel kínozza a gyanúsítottakat, mert csak így tud belőlük használható információt kicsikarni.

Itt pedig elértünk odáig, hogy miért is undorító ez a sorozat. Félreértés ne essék, amiket eddig leírtam mind igazak. Imádom a 24-et, mert nincs izgalmasabb sorozat nála. Persze sok hibája van éppen emiatt. Az időt az évadok során már nem kezeli pontosan, sablonosak a helyzetek, de még így is élvezhető. Bauer minden formában idealizált hős, túlzott hazafisága nyilvánvaló hazugság, ilyet nem lehet megetetni jó érzésű emberekkel, kivéve persze az amerikaiakkal. (Egy kis kitérő: az 1. évadban elnöki pozícióért küzdő fekete politikust, David Palmer-t az amerikai nézők annyira megkedvelték, hogy szimpátiatüntetéseket szerveztek, azért, hogy Palmer-t megválasszák elnöknek. 2008-ban meg is választották Barack Obama személyében…) De mindezek ellenére, nem ezek a legnagyobb problémái. Hanem az, hogy a 24 egy propaganda sorozat. Méghozzá a republikánusoké. Ezt már a széria gyártója elárulja, ugyanis a konzervatív FOX TV készíti a 24-et. De miért volt szüksége George W. Bush-nak erre a szériára? Egyértelműen azért, mert az amerikai népnek be kellett azt adni, hogy a Guantanamo-n folyó embertelen kínzásoknak bizony van alapja. Hiszen a sorozat nézői láthatják azt, amint Jack a terroristáktól információt szerezve megmenti Amerikát vagy megmenti a világot egy harmadik világháborútól. A félelemben tartott nép képes bármit elhinni, ha mutatnak nekik bizonyítékot félelmük tárgyát illetően.

Gaál Csaba