Magyarország filmszeretői akaratlanul is felkapták a fejüket Wes Anderson új alkotásának címe hallatán. A magyar főváros nevét címében hordozó filmnek nem sok köze van a magyarokhoz, annál inkább az Európa keleti felén jellemző mentalitáshoz. A direktor önmagához hű módon épít fantáziavilágot, valamint cseppet sem burkolva alkalmaz színészparádét a nemes cél érdekében. Jöjjön hát Wes Anderson Kelet-Európai vándorszínháza, a Grand Budapest Hotel!
Kit érdekel az Oscar? Teszi fel ezt a nem is olyan költői kérdést néhány ízléses filmszerető. Ugyanis azt látni kell, hogy az Oscar-díj kiosztás éjszakája egy hatalmas buli, egy nagy lehetőség a divattervezők számára, hogy megmutatassák ruháikat a sztárokon keresztül, és bizony sok esetben a celluloidon látható mutatvány eltörpül a nagy show hátterében. Mégis foglalkoztat szinte mindenkit. Ilyenkor a filmért nem rajongó barátok, családtagok teszik fel a kérdést, hogy „megérdemelte ez vagy az a díjat”, olyanok, akiket ténylegesen nem érdekel a díj mibenléte. Néhányan megpróbálnak okoskodni az átadást illetően, mások egyszerűen lehurrogják az egészet, úgy, ahogy van. Rengetegen szorítanak színészekért, rendezőkért. De kérdem én: attól, hogy valami vagy valaki Oscar-díjas, attól ő többet ér? Szerintem nem. Írásomban megpróbálom felmutatni az Oscar pozitívumait illetve negatívumait, természetesen színészekkel és filmekkel illusztrálva a képet.
| 1 éves a kulturmozi.blog.hu! |
Tavaly márciusában hosszas tervezés után elindult a Magánbeszélgetés blog. Kis léptekben haladva kezdtünk, nem terveztünk hosszan előre. Ez az egy év gyorsan elrepült, idén márciusban büszkén jelenthetjük be: 1 évesek lettünk! Köszönjük az olvasóknak a látogatást, a véleményeket és a motivációt, ami segít a munkában. Igyekszünk továbbra is koncepciónkhoz hűen, rendszeresen ellátni titeket tartalommal.
...and the Oscar goes to... Matthew McCounaghey! - hangzott a mondat Leo rémálmaiban és bizony a vasárnapi Oscar-gálán is. Leonardo DiCaprio, korunk egyik legtehetségesebb filmszínésze lecsúszott a negyedik Oscarjáról is. A teljes internet felbolydult, mindenki érte szorított, mindenkinek csalódnia kellett. De mi lehet az oka, hogy a negyven éves, tagadhatatlanul páratlan színészi teljesítményeket halmozó DiCaprio zsebében még soha nem landolt a filmes világ legrangosabb elismerése?
Titkon azért bíztunk benne, hogy az idei más lesz. Ám a végén kiderült: mindez csak hiú ábránd volt. Tarolt a Gravitáció, ami tíz jelölésből összesen hét szobrot volt képes elhódítani - köztük a legjobb rendezőét -, valamint a 12 év rabszolgaság, ami egy újabb csúnya-csúnya amerikai rémtettről propagált, s ütött nagyot amazok szívében, akik történetesen megszavazták például a legjobb filmnek. Na meg a legjobb adaptált szkriptért járó micsoda is ott landolt, s "teljesen jogosan" az afro-amerikai Lupita Nyong'o - ne próbálkozzunk neve kiejtésével - is szobrocskával térhetett haza. Férfiak közül, a Dallasban extrém klubbot üzemeltető Matthew McConaughey került ki győztesen, aki miután nevét hallva a pódium felé vette útját - természetesen a megfelelő muzsika kíséretében – megállt a túloldali DiCaprio tanyán, s kedves öleléssel jelezte munkatársának, hogy ő sem volt azért annyira rossz. Nyugodtan mondhatjuk: filmbe illő jelenet volt. "Something that's not my job, my hobby, my fad -- it's my career. That feels wonderful." – mondtam még egyébként McConaughey. A Mielőtt meghaltam végül is két díjjal zárta az estét, ugyanis – milyen véletlenül - Jared Leto is díjazva lett. Megérdemelten. A sok közül, ő tényleg. Nemcsak, hogy zseniálisan keltette életre transzvesztita karakterét, de a szerep kedvéért megdöbbentő fogyást is végrehajtott. Nem úgy mint Bale, aki meg épp súlyos kilókat szedett magára, csakhogy még hitelesebb alakítást nyújthasson David O. Russel nagy botrányában. Ami sajnos az idei Lincoln lett: tíz jelölésből egy díj sem került a készítőkhöz. Jogosan vagy sem, az Amerikai botrány egészen jó film, talán jobb is mint a tavalyi nagy befutó, Ben Affleck Argója. Amúgy személy szerint egy filmnek szurkoltam, s az célba is ért. Paolo Sorrentino nomineeje ezúttal arannyá érett, a direktor pedig a sablonos dumát elfelejtve, Martin Scorsesenek és Diego Maradonának köszönte meg az inspirációt. Servillo mondanom sem kell végig röhögte a beszédet, miközben azért kijárt a hála a feleségnek, meg Nápolynak is. Nem mehetünk el Spike Jonze Nője mellet sem. Kellemes meglepetés volt a forgatókönyv elismerése, nem is értettük mi lelte ezeket a szavazókat. Különben ha az akadémia cameo kategóriában is szórná a kitüntetéseket, Spike Jonzenak ma már nem egy, hanem két díjnak is helyet kellene csinálnia. S, hogy miért? A Wall street farkasa, az a bizonyos Long Islandi lapos ház, csupa kiégett alakkal. Na és a „főbróker”, aki tegnap így zárta be mondandóját: „I don't think I could put it into a message. I could not reduce it to a sentence." Persze ez nem valami high-tech cég részvényeire vonatkoztak, hanem A nőre. Egyébiránt kár, hogy a Wall street farkasát nem nagyon tudjuk szóba hozni, mivel konkrétan nem kapott semmit. Emiatt pedig okkal lehet dühös a filmszerető társadalom. S még magyarázatra sem szorul magatartásuk. Mert bizony a Wall Streeten csaholó alkuszok, Dicaprio, na meg Scorsese igazán megérdemelte volna azt az arany valamit, ami az évek során sokat vesztett már fényéből. Gettómilliomos, A király beszéde, The Artist – A némafilmes, Az Argo-akció. Szép filmek, igen, meglehetősen mutatósak. Sőt a maguk nemében nagyon is különlegesek! Ma pedig kegyeikbe fogadtak egy hasonló kistestvért, aki persze felhatalmazás nélkül, de büszkén jelölhette ki az Oscar következő évtizedeit, nyitva hagyva az utat a következő évek történelmi kasszasikereinek, főszerepben az államok patrióta gyermekeivel, s egyéb idealizált, de roppant valóságos alakokkal.
Komoróczy T.
