Here's Jacky! - A Jack Nicholson Top Ten

"Úgy tűnik, hogy öt évtized után Jack Nicholson otthagyja Hollywoodot." - kürtölte a hírt a bulvársajtó még két hete szerdán megbízható forrásokra hivatkozva. A Star magazin egyik informátora szerint a 76 éves színész memória gondokkal küszködik és "már nehezen birkózik meg a szereptanulással". A Star értesülését bizonyíthatja az is, hogy Nicholson legutóbb dobta Alexandre Payne szerepajánlatát az Arany pálma jelölt Nebraskában, igaz érdektelenségre hivatkozva. Azt persze ugyan nem lehet tudni, hogy mi áll valójában a döntés mögött, azt viszont biztosan (és ezt megkérdőjelezhetetlenül állítom), hogy ez az életművész pali korunk talán legsokoldalúbb színészegyénisége, mondhatom mindenki örökös favoritja, akinek most legjobb alkotásit vesszük sorra. Van miből válogatnunk...

A Jack Nicholson Top Ten. Szerintünk. 

easy-rider-jack.jpg

10. A tégla (Martin Scorsese) - 2006

Amit kihagyott '72-ben Coppolával, azt három évtizeddel később bőven bepótolta - Scorsese-vel. Persze nem egy olasz digót, hanem egy ír származású, bostoni gengsztert alakított, aki felkarolja a fiatal Colin Sullivan-t (Matt Damon) azzal a céllal, hogy majd ha felnő, kiváló informátora lehet a szervezetnek. A mindig cinikus főnök, Costello célja húsz évvel később teljesül is, ám egy "patkány" sem lehet örök életű, Billy Costigan (DiCaprio) és bizalmasai megbuktatják a hálózatot. A Szigorúan piszkos ügyek hollywoodi remakeje jól sült el, a direktor végre megkapta az aranyszobrocskát az akadémiától, de ami még fontosabb, hogy adott Nicholson-nak egy általa már évtizedek óta játszott karaktert, ugyanakkor egy olyan környezetbe helyezte azt, amit eddig teljesen elkerült a színész. Scorsese legutóbbi nagy dobása közönségfilm, ez evidencia, mint ahogy az is, hogy Frank Costello befolyásosabb mint Jimmy Hoffa. Mégis megér egy estét a legnagyobb ínyenceknek is. Évente minimum egyszer. 

9. Foglalkozása: riporter (Michelangelo Antonioni) - 1975

Antonioni talán utolsó jelentős filmjében Nicholson szerepéből adódóan visszafogott alakítást nyújt. És valóban nem miatta marad emlékezetes ez az alkotás. David Locke (Nicholson) a kiégett brit újságíró Csádba utazik, hogy beszámoljon a gerillák harcairól, ám mikor szállodájában megtalálja egyik ottani ismerőse hulláját, elhatározza, hogy személyazonosságot cserél. Az olasz rendező alkotásában először a krimi jegyei tűnnek fel, viszont a film nagyobb részében Nicholson karakterének belső őrlődését szemléljük, aki végeredményben ugyan oda jut ahonnan elindult. Antonioni több filmnyelvi újítást is behoz, s ezzel, valamint a forgatókönyv minőségével és a színészek professzionális teljesítményével kiemeli filmjét a 70-es évek kommersz munkáiból. "Ez a mai filmek tökéletes antitézise annyiban, hogy azóta a melodrámák vannak divatban. Antonioni a melodráma tökéletes ellentéte. Az ő filmjében egy üldözési jelenet mondjuk úgy néz ki, hogy egy sétáló tevét látunk nagyon sokáig. A munkáiból nagyon sok kiderül arról, hogy a filmek milyen messzire elmehetnek és el is mentek, de a közönségnek mindig inkább a melodráma kellett." - firtatja Nicholson, aki egyébként többek közt azért vállalta a főszerepet, mert a "Nagyítás" rendkívül nagy hatást gyakorolt rá. Nincs egyedül.

sob4ZCEoS4sZq5PMIXp9VyAczFc.jpg

Jack és Maria Schneider a "Foglalkozása: riporter"-ben

8. Becéző szavak (James L. Brooks) - 1983

A rendező első nagyjátékfilmje kezdetben szitkom konvenciókat követ. A houstoniak mindennapját élő Aurora (Shirley MacLaine) viszonyt kezd lecsúszott, ex-űrhajós szomszédjával (Nicholson). Lánya, Emma (Debra Winger) pedig "felhőtlen" életét éli egyetemi tanár férjével (Jeff Daniels), mindaddig míg ki nem derül, hogy súlyos beteg. Innentől a film keserű hangulatba vált, s nem meglepően igazolja egyik posztere állítását: "Nézd meg a Becéző szavakat ha egyszerre akarsz nevetni és sírni". Nos, Brooks mozija nem csak a rengeteg elégedett nézőt, hanem az Oscar szavazókat is meghatotta: a '84-es gálán - ami többek közt a Barbra Streisandért tüntető feministák miatt marad emlékezetes - tizenegy jelölésből ötöt szoborra váltott, ráadásul olyan kategóriákban mint a legjobb film, rendező, női főszereplő. És legjobb férfi mellékszereplő. Ami a több milliós jatt mellett Jack polcára került. Nem ok nélkül... 

7. Utolsó szolgálat (Hal Ashby) - 1973

04.jpg

Kis híján kudarcba fulladt az egész. "A kétmillió dollár költségvetésű tragikomédia forgatását el kellett halasztani Nicholson tennivalói miatt, amiért a Columbia megakart válni tőle, mint ahogy Robert Towne-tól is, aki nem volt hajlandó átírni a forgatókönyvet, amely háromszáznegyvenkét 'fuck' szót tartalmazott az első hét percben. Mi több, Hal Ashby bajba keveredett, amikor letartóztatták marihuána birtoklása miatt, mialatt Torontóban forgatási helyszíneket keresett." Ám a három haver az elhangzottak ellenére is összehozta ezt a filmet, később kiderült: sokak örömére. A történet szerint "Bad Ass" Buddusky (Nicholson) és tengerész társa, Mule (Otis Young) feladatot kap, miszerint börtönbe kell kísérniük egy tolvaj közlegényt, Meadowst (Randy Quaid). Buddusky - az egyszerre tök laza, és rettentően keményszívű tengerész - szívén viseli Meadows sorsát, s mielőtt még börtönbe kerül megpróbálja megmutatni neki, hogy mi is az élet. "Heineken! A világ legjobb söre!" -...és persze fű, tivornyák, kurvák egészen Torontótól Chicagóig. A Washington Post Nicholsont már ekkor a "generációja legnagyobb filmszínészének" nevezte, aki pedig így nyilatkozott szerepéről: "Tényleg mindent megtettem abban a filmben, a legjobb szerepem volt. Hányszor kap az ember az életében olyan szerepet, amely ennyire illik rá?" Hal Ashby filmje kihagyhatatlan.

6. Öt könnyű darab (Bob Rafelson) - 1970

Ha most húszas listát csinálnánk, akkor Bob még egy alkotást szolgáltatna nekünk. Igen, a postás mindig kétszer csenget. De minket most nem a James M. Cain adaptáció, hanem a zongora virtuóz-olajfúró figura néhány hetét bemutató film izgat. Az Öt könnyű darab bele illik ugyan a "korai Nicholson film" klisébe, de mégis kiemelkedik közüle. "Jóllehet, Robert tehetséges zongorista, hátat fordított családjának és a karrierjének. Helyette kemény fizikai munkából él, és úgy váltogatja barátnőit, mint más az alsóneműjét. A gyengéd érzések szinte kivesztek belőle, könnyen begurul, és még könnyebben ereszti búnak a fejét. Olajfúró munkásként dolgozik, és egy pincérnővel él, amikor megtudja, hogy az apja halálos beteg." - ekkor felkerekedik, s visszatér a szülői házhoz. De legnagyobb problémája talán nem is az, hogy az apja a végét járja, hanem az, hogy mit kezdjen az életével. Örök dilemma. 

5. Lesz ez még így se (James L. Brooks) - 1997

"Óóó... Carol, a pincérnő. Simon, a buzi." Jack Nicholson szokásához híven valami fantasztikusan alakít, akárcsak Helen Hunt és Greg Kinnear. Mark Andrus sztorija nem kerülhetett volna jobb kézbe, Brooks tökéletesen viszi vászonra a kényszercselekvő, utálatos, rasszista író, Melvin Udall (Nicholson) és a szerencsétlen sorsú pincérnő (Helen Hunt) történetét. Az elismerések ennek fejében nem maradhattak el: több mint 140 millió dollár bevétel, hét Oscar-jelölés. Érdekesség, hogy Jack különösen ideges volt a '98-as ceremónián. "Ki kellene mennem az előcsarnokba, és be kellene vennem egy Valiumot!" - mondta Peter Fondának, aki pedig így emlékezett vissza a szituációra: "Még soha nem láttam ilyen állapotban, sem azelőtt, sem azután. Általában Jack maga a megtestesült "Mr Lazaság". Végül Jack nyert és a maga tizenegy jelölésével csúcsot állított fel a díj történetében. 

20151.jpg

4. Testi kapcsolatok (Mike Nichols) - 1971

Aki szereti Mike Nichols stílusát, az imádni fogja ezt a filmet is. Jakcy ismét a nőcsábász szerepben tetszeleg, Art Garfunkel pedig - akárcsak Hoffman abban a másik felejthetetlen Nichols alkotásban - egy kis félénk srácot alakít, akinek nehezen jön össze az első. Persze összejön, de úgy, hogy a nőt megelőzően a legjobb haverja (Nicholson) is megfektette. A szerelmi háromszög rendkívül jó poénokat, de ugyanakkor sok drámát szül. A történet viszont itt még nem ér véget, s tovább kísérjük Jonathan és Sandy nőügyeit. A film tetőpontján, amikor a két barát sok év után újra összeül, a magányos, gazdag playboy levetíti a "Férfifalók parádéja" című műsorát, sorra vesz minden nőt az életéből, de valamelyiken gyorsan továbbpörget - egy Mike Nichols remekmű, a sok közül...

3. Ragyogás (Stanley Kubrick) - 1980

Kubrick "szoft-horroja" igazi csemege a filmőrültek számára. Maximalizmus, profi munka jellemzi, amiben ugyebár összefut három zseni: Stephen King, Stanley Kubrick és Jack Nicholson. Syd Field egyik könyvében úgy fogalmaz: "A jó jelenetekből jó film lesz. Ha eszedbe jut egy jó film akkor jelenetekre emlékszel, nem az egész filmre". Field megállapítása jól magyarázza, miért is annyira eszméletlenül jó ez a King adaptáció. Kubrick filmjének mindegy egyes jelenete felejthetetlen, vegyük csak Danny Torrance találkozását a Grady lányokkal, Jack Torrance megjelenését a bálon, vagy talán a legismertebbet: Nicholson baltás akcióját. A direktor egyik legkisebb költségvetésű filmje nemcsak minket nyűgözött le, a megjelenés után több kritikus szerint "Kubrick a lehető legmagasabb szintre emelte a horror műfaját", Jack Kroll pedig a Newsweek hasábjaiban így írt: "Nicholson Jack Torrance-e a horror klasszikus alakja, átváltozása magává a gonosszá komikus pillanatokat is felvonultat, ami arra emlékeztet, hogy az ördög a legnagyobb bohóc is egyben". Elismerően bólintunk. 

the-shining.jpg

2. Kínai negyed (Roman Polanski) - 1974 

A lengyel direktor a zsáner virágzása után majd' harminc évvel készített alkotása lenyűgöző munka. Robert Towne jól tette, hogy nem Fitzgerald Gatsby-ét, hanem saját ötletét írta meg, s helyezte egy új kontextusba a film noir-t. A szkipt szerint J.J. Gittes (Nicholson), a házasságtörésekre szakosodott magándetektív megbízatást kap Mrs. Mulwraytől (Dunaway), aki szerint a férje, a los angelesi vízmű főmérnöke megcsalja. A történet ez után több nem várt fordulatot vesz, és nem kis korrupciós botrány kerekedik, telekspekulációval és vérfertőzéssel "fűszerezve". A filmtörténészek nem hiába tartják a nixoni éra metaforájának. "A Kínai negyed szimbolikusan az a hely, ahol ma mindannyian élünk" -  írta kritikájában Douglas Brode, nem sokkal azelőtt, hogy Trükkös Dick lemondott elnöki székéről '74 augusztus 9-én. Az élet pedig úgy írta, hogy akárcsak John Huston karaktere a filmben, úgy Nixon is megúszta tetteinek következményeit. Polanski utolsó államokbeli filmje az erős társadalomkritika mellett a Nicholson által mesterien megújított, laza és komikus magándetektív figurájával vitathatatlanul kimagaslik a 1974. évi filmtermésből. Igazi klasszikus.

1. Száll a kakukk fészkére (Milos Forman) - 1975

"Egy nap csomagot kaptam Kaliforniából, amelyben egy könyv lapult. A szerző és a címe ismeretlenül csengett, a kísérőlevelet aláíró két producerről sem hallottam addig. Ám amikor olvasni kezdtem, világossá vált, hogy ez a legjobb filmtéma, amellyel amerikai tartózkodásom alatt találkoztam. Fogalmam sem volt róla, hogy egy bestseller, egy igazi könyvszenzációt tartok a kezemben." - hát pedig az volt kedves Milos! Ken Kesey '62-ben megjelent regénye, aminek megfilmesítésével Kirk Douglas (az előbb említett ismeretlen producer) már évek óta bajlódott. És pont egy olyan kvalitású rendezőt keresett mint Forman. A cseh pedig szívesen vállalta a feladatot, és a maga európai szemléletével olyan filmet forgatott, ami Nicholsont, valamint őt is a csúcsra emelte. McMurphy és a Főnéni ideológiai háborúja mai napig felejthetetlen élményt nyújt, Jack egyszerűen sziporkázik, a "bolondok" egytől-egyig kifogástalanul hozzá szerepüket, Forman pedig egy olyan atmoszférát teremt amire más képtelen lenne. Az öt fő kategóriában Oscart nyert film üzenetét sokan nem értették meg, sok kritikus rosszallóan szólt róla, ám a közönség imádta, Svédországban például tizenegy évig vetítették a mozikban. Ugye, nem kell megmagyarázni miért? 

0073486_1.jpg

+ ami nem maradhat ki:  Szelíd motorosok (Dennis Hopper) - 1969

Peter Fonda és Dennis Hopper alkotása nem hiába avanzsálódott kultuszfilmé. A karaktereik által megtestesített szabadság egyszeriben forradalmat robbantathatott volna ki bármelyik kommunista államban, ám még mielőtt Fonda és Hopper filmje átroboghatott volna a fiatalokon a rendőrség több helyen letiltotta a vetítését. A siker viszont másutt utolérte, Kovács László nagyszerűen megkomponált képeit csak dicsérték, ahogy a fiatal Jack Nicholsont, aki ezzel a művel gyűjtötte be első akadémiai jelölését, és elindult a csillogáshoz vezető úton, ami - állítom - jelen pillanatban sem veszített fényéből...

Komoróczy Tibor