JFK élete, és az Elm street-i kálvária a mozivásznon

Az 50-es években aranykorát élő eisenhoweri amerika dőzsölt. A fogyasztói társadalom virágzott, megjelent a televízió, elterjedt a McDonald's, az életszínvonal az előző évtizedhez képest harminc százalékkal emelkedett, a hedonizmus eszméje pedig akarva-akaratlan, de jó időre "beágyazta" magát az emberek fejében. '61. január 20-án, azon a hóvihar megelőzte és fantasztikusan hideg napon a Kapitólium tövében John F. Kennedy, az államok legfiatalabb elnöke beiktatási beszédében mégis egyre égetőbb problémákkal szembesíti a nemzetet. A szegregáció, a korrupció, vagy a kommunizmus térhódítása, melyek elleni harc hivatali idejét és korát valóban egyedülállóan izgalmassá teszi, egyúttal szolgáltatva kiváló témákat a változó kvalitású direktoroknak - már ha a playboy magánélete és Dallas végállomás nem lenne elég számukra.

50 éve halt meg a kor optimizmusa, a filmsztár: Jack Kennedy. 

ugc1141221.jpg

John Fitzgerald Kennedy 1917. május 29-én született Bostonban, a feltörekvő milliomos Joe Kennedy második fiaként. Gyerekkorában sokat utazott, még többet betegeskedett. Tanulmányait a Harvardon végezte, majd nem sokkal később megírta a Why England Slept? című könyvét, melyben a britek háborús politikáját elemezte. Neve ekkor tűnt fel először médiában. '41-ben alkalmatlansága ellenére a sereghez került, és egy torpedónaszád parancsnokává nevezték ki. Két évvel később egy bevetés közben hajóját egy japán romboló kilőtte, de megmaradt legénységével sikerült kiúsznia egy közeli szigetre, ahonnan egy kókuszdióba vésett üzenet segítségével menekült meg. A kaland először '57-ben jelent meg a pop-kultúrában, '63-ban pedig - még Kennedy halála előtt -  Leslie H. Martinson készített belőle "PT 109" címmel egész estés álomgyári produkciót, ami a háborús zsáner minden elemét felvonultatva kápráztatta el a rajongó közönséget. 

Jack Kennedy tizennégy év kongresszusi munka után a republikánus Nixon-t egy hajszál híján legyőzve lépett hivatalba '61-ben. Elnöksége változatos fordulatokat hozott főleg külpolitikai tekintetben, melyek többnyire életrajzi darabokban jelennek meg kulcsmomentumokként, de akad olyan film is ami kész százhúsz percet szánni egy fontosabb eseményre. Ilyen például Roger Donaldson "Tizenhárom nap - Az idegháború" című műve, ami a kubai rakétaválság történéseit eleveníti fel, történelmi szempontból hitelesen, ám eltúlzott rendezői eszközökkel, és felesleges propaganda pillanatokkal fűszerezve. 

 

 

Katie Holmes és Greg Kinnear "A Kennedy család"-ban

Persze vannak azért olyan alkotások is amik nem feltétlenül törekszenek arra, hogy egyszeriben hősnek titulálják a fiatal elnököt. A Martin Sheen fémjelezte minisorozat a "Kennedy" nagyon is realista, akárcsak a néhány éve debütáló - szintén miniszéria - "A Kennedy család". A négy Emmy-díjjal jutalmazott 8 epizódos kanadai sorozat jól érzékkel mutatja be Jack Kennedy életét, olyan szeleteket kiragadva belőle, melyek hiteles képet festenek a playboy személyiségéről, ráadásul a kontrasztot megtartva: a felelősségteljes államférfi mellett a gyarló férj is megmutatkozik. A precízen megírt szövegkönyv mellett a szereposztás már csak hab a tortán: Katie Holmes nem csak gyönyörű, de kiválóan is kelti életre Jackie-t, ahogy Greg Kinnear, aki egyedi kisugárzásával teszi fel a pontot az i-re. Szerencsére nem csak a kor párideálja zseniális, hanem a veterán Tom Wilkinson Joe Kennedy szerepében, és Barry Pepper mint Bobby Kennedy. Akiről, pontosabban halálának körülményéről Emilio Estevez jegyez egy szappanoperát "Bobby Kennedy - A végzetes nap" címen, ami az ominózus év problémáit jól összefoglalva, a kor eszméjéhez hűen, néhány nagy arccal (Harry Belafonte!!!, Anthony Hopkins, William H. Macy, Helen Hunt, Sharon Stone, Demi Moore, Martin Sheen, stb.), és kitűnő dramaturgiával is csak egy középszerű alkotás.

Ellentétben Oliver Stone "JFK" című remekével, ami kétség kívül rendkívüli filmélmény, ám nem csoda, hogy megosztja a közvéleményt. Stone ugyanis nem csak a botrányos Warren-jelentésre, de a későbbi Kongresszusi vizsgálati anyagokra is fittyet hányva készítette el Jim Marrs és a filmben Kevin Costner által alakított Jim Garrison írásai alapján talán pályafutása egyik legfigyelemreméltóbb alkotását. A film Kennedy merénylete után három évvel játszódik, amikor a New Orleans-i kerületi ügyész, Jim Garrison elolvassa Earl Warren erősen manipulált jelentését (jómagam is vallom a hamisságát) az elnök merényletéről, s úgy dönt felkutatja az igazi tetteseket. Nyomozati anyaga összesen hat lövésről számol be három tettestől, és felvázol egy hatalmas méretű összeesküvést, amiben a CIA-tól kezdve, Lyndon Johnsonon keresztül, a chicagói maffiáig mindenki benne volt. A józan ész persze azt súgja, hogy Stone egy kicsit túloz, de ahogy Roger Ebert is fogalmaz: „A filmnek nem az az erénye, hogy megoldja a Kennedy-gyilkosság rejtélyét, nem is az, hogy megvédi Garrison személyét, hanem az, hogy felszabadítja a nemzet lelkét az 1963 óta nyomasztó teher alól.”

 Costner a "JFK"-ben

Sajnos azonban nem csak olyan tekintélyes direktorok nyúltak hozzá a Kennedy-merénylet témájához, mint az előbb már dicsért úriember. Peter Landesman, volt oknyomozó újságíró filmjén sajnos ez meg is látszik. "Parkland" című alkotása ugyanis néhol már röhejes, pedig a Zac Efron által eljátszott doktor épp az elnök életéért küzd, abban a híres címadó dallasi kórházban. Hasonlóan borzalmasra sikeredett a National Geographic Channel első játékfilmje, "A Kennedy gyilkosság". Nelson McCormick műve sokat markol, de keveset fog - ráadásul pimaszul közhelyes. McCormick teljes mértékben a Warren-jelentésre alapozta filmjét, ami ennek tudatában már elve rossz, de ehhez még olyan komponensek is társulnak mint a színészek profizmusának teljes hiánya, és az összes egyéb hiba ami egy tv-s filmnél kiütközhet. Egyszóval összegezve: csőd. 

Mindent összevetve tehát meglehetősen vegyes képet kapunk. A ma 50 éve meggyilkolt elnökről készítettek filmet/sorozatot dilettáns alakok ("Parkland", "A Kennedy gyilkosság"), az amerikai álom nagy részesei ("Tizenhárom nap - Az idegháború", "PT-109") és néhány józan figura is ("A Kennedy család", "JFK"). Az utóbbiak alkotásai persze nem biztos, hogy páratlan hitelességük miatt voltak kitűnőek, hanem mint filmművészeti darabok állták meg leginkább a helyüket. Na és ismerik Kennedy nagy dumáját? "Meghalhat egy ember, elbukhat vagy felemelkedhet egy nemzet, de egy eszme tovább él." 

Komoróczy Tibor