Megnéztük: A nő

Az év romantikus filmje, az év sci-fijébe csomagolva

Theodore (Joaquin Phoenix) élete nehéz időszakán megy át, szerelmével (Rooney Mara) való szakítása még mindig megviseli, noha ennek már egy éve. A magányos férfi életébe belecsöppen azonban Samantha, aki kedves, okos, megértő, előítéletektől mentes. Vicces és a gyerekekkel is jól kijön. Csak egy gond van vele. Nem valódi, igazából egy operációs rendszer. Így A nő képében nem csak az év romantikus filmjét kapjuk meg Spike Jonze-tól, hanem az év sci-fijét is. 

her1.jpg

Spike Jonze újra letette a névjegyét (és itt nem a Wall Street farkasában villantott jópofa cameojára gondolunk... persze az is remek volt.). Legújabb filmje zseniális, mély érzéseket mozgat meg, rengeteg eszmét érint, gondolkodásra késztet. A jelzők napestig sorolhatóak, hisz A nő egy rendkívül sokrétű film, olyannyira, hogy a fő mondanivalót nehéz is kiválasztani a sorból. Ez egy tipikusan olyan film, mely többet nyújt a szokásosnál, a társaddá válik és neked személyesen akar elmesélni egy történetet. A jövőről, a nőkről, a szerelemről... 

A kliprendezésből a filmekre áttért direktor lenyűgöző víziója a jövőről ijesztően realisztikus. A szociális problémák ugyan hellyel-közzel foltozásra kerülnek, de mégis behálózzák az emberek mindennapi életét. Ezt remekül prezentálja nekünk már a főszereplő állása, Theodore azzal keresi a kenyerét, hogy mások helyett írja meg a személyes tartalmú leveleket, születésnapi köszöntőket, évfordulós üzeneteket. Képtelen kiheverni, hogy az eszményinek gondolt szerelmének vége, magányosan tengeti hétköznapjait, egyre inkább antiszociális.

Egyik nap megpillant egy reklámot a mesterséges intelligenciával bíró, fejlődő operációs rendszerről, be is szerez egyet. Hazaérve feltelepíti a szerzeményt, pár személyes kérdésre választ adva. Így születik meg Samantha (kinek hangját Scarlett Johansson kölcsönzi), az ideális partner, ki egyből elnyeri mind Theodore, mind a nézők szimpátiáját. Innentől kezdve pedig már nincs megállás, a melankolikus férfi párhuzamosan tanulja meg elengedni néhai szeretettjét és kezdi újra élvezni az életét. 

her-fp-0882.jpg

Elsőre érdekesnek tűnhet, hogy épp egy férfi szereplőn keresztül mutatja be a direktor a női nemet, de ha jobban belegondolunk könnyen rájöhetünk, hogy ez is egyike Spike Jonze apró trükkjeinek, melyek kivételessé teszik ezt az alkotást. Theodore Twombly az egyetlen aprólékosan kidolgozott férfikarakter, mellette azonban kivételesen jól megformált női jellemek vonulnak fel, melyek egytől-egyig top színésznők által vannak eljátszva. Amy Adams, Rooney Mara és Olivia Wilde aprólékosan kidolgozott, remek karaktereket nyújtanak, de a dobogó tetején Scarlett Johansson csücsül és a hangjával megszemélyesített Samantha. A film fontos feladata, hogy éreztesse, az operációs rendszer kiemelkedik a többi nő közül, hisz őt a Theodore-al szerzett közös tapasztalatok határozzák meg, ettől lesz saját személyisége és így vonható olyan jól párhuzamba a szerelemmel és az ideális nővel. Viszont ebben a szociálisan alul teljesítő világban, ahol az emberi kapcsolatok felszínesek és kiismertek, mindenki egy elkényelmesedett mikrovilágban tengeti a napjait, hisz a technológia magas szinten kiszolgálja őket. Olyannyira, hogy még a társadalmi együttlétet is helyettesíthetik egy olyan mesterséges beszélgetőtárssal mint Samantha. Éppen ezért nem tarthat Theodore és az operációs rendszer idilli szerelme örökké. 

her-joaquin-phoenix-14.jpg

Hatalmas lesz a versenyfutás az idei legjobb főszereplőnek járó díjakért, hisz Joaquin Phoenix is jó eséllyel kvalifikál. Ez a férfi évről évre jobb, már a tavalyi The Master (ahol szintén Amy Adams mellett játszott) is megmutatta képességeit, de itt sorra veszi a nehezebbnél nehezebb akadályokat. Mivel Samantha nem jelenik meg a filmben, csak mint hang, a párbeszédeik alatt csak Phoenix játszik, rendkívül pontosan. A női szereplők közül a másik nagy Oscar esélyes, Amerikai botrányban brillírozó Amy Adams viszi a pálmát, akinek kijárna már egy szobrocska. Kár, hogy csak a hangra nem adnak díjat, mert Scarlett Johansson úgy formálta meg szerepét, csak beszéddel, hogy évek múltán is emlékezni fogunk rá. A filmnek egyébként is erőssége a hang, a zenét egy kanadai banda, az Arcade Fire szerezte, kikkel Jonze már többször dolgozott együtt a múltban. Ez is mutatja, hogy a lehető legtöbb minden a rendező szájíze szerint lett alakítva. Csak úgy, mint a gyönyörű operatőri munka, amit bár 2012 nyarán már felvettek, de Spike Jonze külön kérésére újra vettek hozzá részeket 2013 augusztusában. 

A film mottója tehát nem hiába "A Spike Jonze love story". A rendező saját szkriptjéből, saját rendezésével és producerkedésével készült alkotás kiemelkedik az Oscar felhozatalból, nem akar több lenni, mint ami valójában, és mégis sikerül neki. Történet egy magányos férfiról, egy kihunyt és egy induló szerelemről, mely jobbá teszi az életet, élvezhetőbbé és színesebbé, mely értelmetlen ugyan, de az élet fontos része. 

Fehér Tamás