Fábri Zoltánnak szinte minden filmje kiváló, legalábbis azok közül, amelyeket volt szerencsém látni. Szerintem ő a legnagyobb magyar rendező, minden alkotása felejthetetlen. Mind a dráma, mind a vígjáték kategóriában otthonosan mozog. A rendező kisember kontra hatalom viszonyát térképezi fel a Hannibál tanár úrban, amely egyik legismertebb és legelismertebb alkotása lett. Érdekesség, hogy 1956-ban, öt nappal a forradalom előtt mutatták be.

A film főhőse Nyúl Béla középiskolai latintanár, akinek lehetősége lesz arra, hogy megjelentesse az évkönyvben a pun hadvezérről, Hannibálról írt tanulmányát. Nyúl különféle iratokat felhasználva arra a következtetésre jut, hogy a hadvezért nem megmérgezték, hanem egy forradalom vetett véget életének. A tanár urat még egy újságtól is megkeresik tanulmányával kapcsolatban. Azonban 1931-ben, a fasizálódó Magyarországon járunk, és új nézőpontját a cikket író újságíró kiforgatja, belelátva abba mindenféle baloldali nézetet, és Nyúl Béla ez által válik az első számú közellenséggé.

A Hannibál tanár úrban az a csodálatos, hogy egyszerre tud az „elvtársak” és a „fajvédők” kritikája is lenni, attól függően a néző mit lát bele a történetbe. A műfaja szatíra, éppen ezért stílusa közelebb áll Bacsó Péter A tanujához, mint például a Fábri rendezte Az ötödik pecséthez. A rendező fantasztikusan keveri a tragikomikus helyzeteket, a drámaiságot szinte mindig felváltja valamilyen humoros megszólalás. Emellett Fábri remek korrajzot ad, minden szempontból hiteles az alkotás. A rendező zsenialitása abban rejlik, hogy elképesztően precízen képes rendezte meg a filmet, amelynek eredményeképpen minden egyes jelenet emlékezetes tud lenni. (Ez egyébként jellemző korábbi illetve későbbi alkotásaira is.) A humoros felszín mögött ott van a félelem, a szorongás, amelyet a néző mindvégig érez a képkockák mögött. A rendező ezt különböző álomjelenetekkel, expresszionista képi eszközökkel támasztja alá, amely kizökkenti a nézőt a valóságból.

Fábri és forgatókönyvíró társai Nyúl Bélával egy fogalmat emeltek be a magyar filmes kánonba illetve a magyar közéletbe. Szabó Ernő briliánsan formálja meg a hatalommal szemben esendő és kiszolgáltatott ízig-vérig kisembert. Sorsa eszembe juttatta Franz Kafka A per című regényének főhősét, Jozef K.-ét, aki szintén tehetetlen a nagyobb erővel szemben. Nyúl Béla talán az egyik legszerethetőbb és legazonosulhatóbb karakter a magyar filmtörténetben. Hihetetlenül emberközeli, és erkölcsileg is ő van a legmagasabb szinten. Nem hajlandó visszavonni elképzeléseit Hannibálról, kiáll az igaza mellett. A régi értéket képviseli a fasiszta hatalommal szemben. Nyúl Béla szerepe túlnőtt a filmen, ő a tökéletes kisember, akit vásznon ábrázoltak.

A színészek közül Greguss Zoltán neve fontos, aki Muray Árpádot alakította. Ő az a zsarnok politikus, aki felhasználja Nyúl Bélát „fajvédő” szervezetének megerősítésében. Fábri ezzel a húzásával a politika korrupt világát hivatott bemutatni. A filmet egyébiránt belengi az emberi butaság, a gyűlölködés, a hataloméhség és az erkölcstelenség. Az emberek dicsérik Nyúl Bélát tanulmányáért, zseninek tartják, de ahogy az újságban „megmagyarázzák” a Tanár úr hátsó szándékait, akkor azonnal elítélik. Fábri kemény kritikát mond a társadalomról és annak manipulálhatóságáról is. A társadalmi ranglétra képviselői egytől-egyig buták, nihil és ostobaság uralkodik, amelyhez csatlakozik az elnyomók végtelen ostobasága is.

A Hannibál tanár úr nemcsak horthysta rendszer, hanem mindenféle diktatórikus hatalom ellen szól. A magyar filmtörténet egyik legfontosabb és legjobb alkotása, amely minden magyar ember számára kötelező darab. Témája mindig aktuális marad, üzenete bármikor megjelenhet akármilyen korszakban. Azt gondolom, erre mondják, hogy halhatatlan remekmű.

Gaál Csaba