Mit várjunk egy olyan sorozattól, amely azonos címen fut, mint egy nagysikerű film? Ez volt számomra a fő kérdés a Fargo esetében. Mert olyat láttunk már, hogy egy adott sorozatból készült egy egész estés film, azonban filmből sorozatot készíteni, lehetetlennek tűnt. A hangsúly a múlt időn van, ugyanis a Fargo, mint széria nagyon ütős és hangulatos lett.

A Coen-testvérek 1996-ban készült fekete humorral átszőtt drámája számomra a legjobb Coen-film. Minden elem benne van, amely a csúcsra vitte a testvérpárt. Abszurd karakterek és szituációk, kiváló dialógusok, az amerikai társadalom kritikája valamint remek színészi játék. A film és a sorozat között egy el nem hanyagolható különbség van. Jelesül az, hogy a sorozat 10 részen keresztül mutathatta be a cselekményszálakat, ellentétben a filmmel, amely másfél órásra sikeredett. A korábban említett stílusjegyeket pedig a széria jól vitte át történetbe. Szerintem semmit nem rontott a film sikerén, sőt, a sorozat hatására remélhetőleg minél többen fogják megnézni a Coen-ek alkotását, ha eddig nem tették.

Mint azt a film esetében láttuk, itt sem hagyták ki azt, hogy a sztori igaz történeten alapul, amelyet nem átallnak minden rész elején közölni. Csakhogy egyik történet sem valós események lapján készült. A Coen-testvérek ezt azért találták ki, mert ezzel akarták növelni a népszerűségét alkotásuknak. A sztori 2006-ban játszódik. Lester Nygaard egy biztosító cégnél dolgozik. Véletlenül találkozik egy volt osztálytársával, Sam Hess-el, aki csak úgy jókedvéből el kezdi fenyegetni Lester-t, ahogy tette azt a középiskolában. Hess közli vele a válogatott szívatásokon kívül azt is, hogy viszonya volt korábban Lester nejével. Főhősünk végül a kórházban köt ki, ahol találkozik egy fura férfivel. Beszédbe elegyednek, és Lester félig viccesen odaveti a férfinak, hogy ölje meg Hess-t. A furcsa szerzet azonban komolyan veszi a kijelentést, és elkezdődnek a banális véletlenek valamint gyilkosságok sorozata. Ez a párbeszéd a történet legfontosabb pillanata. A különbség a filmhez képest, hogy a történetből egyre jobban kibomlanak a főhős, az az Lester elfojtott vágyai. Azonosulható karakter lesz belőle, ellentétben a Coen-ek alkotásának főhősével, Jerry Lundegaard-al. Ebből a beszélgetésből alakul ki a széria egész története, ezzel indul meg a lavina, amely végigsöpör Bemidji-n, Duluth-on és Fargo-n.

A Fargo története egy nagyon jól átgondolt koncepció eredménye. Nincsenek benne nagy költségvetésű akciók, eget rengető csavarok, aki ilyet vár ne is kezdjen bele a nézésébe. Ellenben kapunk egy összetett 10 részes sorozatot, amelyben a hangsúly a szereplőkön és a szereplők által meghozott néhol ügyetlen, néhol átgondolatlan döntéseken van, amelyek rendkívül abszurd szituációkat hoznak magukkal. Éppen emiatt a szereplő központúság miatt nem tudta jól kidolgozni a társadalomkritikai vonalat, amelyet én picit hiányoltam a sorozatból. Cserébe azonban remek karaktereket és kiválóan kivitelezett jellemfejlődéseket láthatunk.

Itt elsősorban a Lester Nygaard-ot alakító Martin Freeman-t kell dicsérnem. Eleinte nem vártam tőle sokat, de ahogy a forgatókönyv szerint Lester egyre inkább vadabb dolgokat kezdett el tenni, úgy fejlődött hozzá Freeman. Lester egy igazi túlélő, csúszó-mászó kis szerencsétlen, de mégis együtt lehet vele érezni, hiszen láthatjuk a háttértörténetét és éppen ezért tudjuk mit, miért tesz. Számomra meglepetés volt a rendőrnőt nagyon jól alakító Allison Tolman, aki végig hisz Lester bűnösségében, a többi szerencsétlen rendőrrel ellentétben. Valószínűsítem, hogy a legemlékezetesebb karakter mégis a Billy Bob Thornton által játszott bérgyilkos marad. Egy igazi kőkemény profi, nem ismer lehetetlent. A karaktere és motivációi azonban árnyékban maradnak. Thornton egészen szuggesztív a szerepben, megjelenésekor mindig tudjuk, hogy történik valami nem egészen hétköznapi. Érdemes kiemelni a mellékszereplőket: a Breaking Bad Saul Goodman-je, Bob Odenkirk a balfék rendőrfőnök szerepében jól teljesít, de Colin Hanks-re sem lehetett panasz, attól függetlenül, hogy én nem tartom őt egy különösebben jól kvalifikált színésznek. Feltűnik még a részekben kisebb szerepekben Adam Goldberg, Keith Carradine és Oliver Platt is.

A forgatókönyvet dicséri továbbá a jól megírt dialógusok. Sallangmentesek és gördülékenyek, nem érezni rajta semmi erőlködést. Imádtam a forgatókönyvben, hogy működik benne a karma. Mindenki megkapja benne azt a sorsot, amit érdemel. A sorozat atmoszféráját a kiváló operatőri munka illetve a rendezés adja. Elképesztően erős jelenetek jutnak minden részbe. Volt egy jelenet, amelyben a kamera az épületen kívül marad, és a néző csak hangokat hall, ahogy a bérgyilkos legyilkol 22 embert. Nekem ez volt a kedvencem, de számos ehhez hasonló minőségi jelenet látható a szériában. A Fargo igazából egy parádés bűnügyi sorozat, amely nélkülöz mindenféle klisét és pátoszt. Itt az emberek kapzsik, hazugok, szánalmasak és embertelenek, de közben a széria ott hordozza magában az emberi jóságot is a maga módján. A Fargo-ra tudom azt mondani, hogy minden profi benne. Egy hatalmas élmény volt nézni az egész évadot. A film kedvelőinek pedig külön öröm lehetett látni a kikacsintásokat a sorozatból. Engem megdöbbentett például annak a bőröndnek a sorsa, amelyet Steve Buscemi hagyott hátra az 1996-os alkotásban.

A sorozat utóéletéről csak annyit, hogy nincs berendelve a 2. évad, de szerintem sokakhoz hasonlóan, én is reménykedek ennek elkészültében. Természetesen a True Detective-hez hasonlóan új helyszíneken, új szereplőkkel. Mert az 1. évad úgy volt jó, ahogy van.

Gaál Csaba